Keresztény Club

Szeretettel köszöntelek a Keresztény Club közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 282 fő
  • Képek - 196 db
  • Videók - 196 db
  • Blogbejegyzések - 1372 db
  • Fórumtémák - 23 db
  • Linkek - 8 db

Üdvözlettel,

Keresztény Club vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Keresztény Club közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 282 fő
  • Képek - 196 db
  • Videók - 196 db
  • Blogbejegyzések - 1372 db
  • Fórumtémák - 23 db
  • Linkek - 8 db

Üdvözlettel,

Keresztény Club vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Keresztény Club közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 282 fő
  • Képek - 196 db
  • Videók - 196 db
  • Blogbejegyzések - 1372 db
  • Fórumtémák - 23 db
  • Linkek - 8 db

Üdvözlettel,

Keresztény Club vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Keresztény Club közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 282 fő
  • Képek - 196 db
  • Videók - 196 db
  • Blogbejegyzések - 1372 db
  • Fórumtémák - 23 db
  • Linkek - 8 db

Üdvözlettel,

Keresztény Club vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

  •  

Vezetőváltás

N_noclubleader

Ennek a közösségnek jelenleg nincs vezetője, de minden tartalom, funkció továbbra is elérhető.

Lelki Béke

Napi lelki táplálék Napi Ige és gondolat Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal. 2016. ÁPRILIS 5. KEDD   „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.” /1Királyok 17:12/     Elfogy ...

Régebbi hírek

Napi lelki táplálék Napi Ige és gondolat Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal. 2016. MÁRCIUS 29. KEDD   Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a ...

Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! (1Krón 29,11b) Azt azonban látjuk, hogy... Jézus... a halál elszenvedése miatt dicsõséggel és méltósággal koronáztatott meg. (Zsid 2,9) Olvasmányok: Jób 38,1-11; 42,1-6 ...

2016-03-15 Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105) Isten Igéje olyan, mint egy mécses: világít, utat mutat. A következő történet elmélyítheti bennünk ezt a gondolatot: A gazdag, milliárdos...

Eseménynaptár

2017 December

H K S C P S V
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Fórumtémák

Lukátsi Vilma - Talán egy évig PDF Nyomtatás E-mail A kiáltó szava elhallgatott, repedt nádakat ...

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.06. 20., A bűn és halál uralma alatt Olvasmány: Róm ...

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.06. 20., A bűn és halál uralma alatt Olvasmány: Róm ...

Szavazások a fórumban

Érdemes nekilátni?

100% Igen!, Hasznos! Szükség van rá!

0% Kockázatos vállalkozás...

0% Haszontalan, keveseket érdekel...

0% Káros, jobb, ha minden szervezet a saját kedvenc szövegeit nyomatja

0% Reménytelen a lényeges tények azonosítása

Szavazatok száma összesen: 1

Lelki Béke

Sályi Tiborné Erzsike

Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekbõl, amelyeket [az Úr] Mózes, az õ szolgája által megígért. (1Kir 8,56b) Hû az, aki elhív erre titeket; és õ meg is ...

1 éve, Szólj hozzá

Lelki Béke

Sályi Tiborné Erzsike

Áldom az Urat a gyülekezetben. (Zsolt 26,12) Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként...

1 éve, Szólj hozzá

A nap gondolata.

Sályi Tiborné Erzsike

Napi lelki táplálék Napi Ige és gondolat Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal. 2016. ÁPRILIS...

1 éve, Szólj hozzá

Szeretettel köszöntök minden kedves tagot és vendéget,kívánok mindenkinek az Úr Jézus Krisztusban való növekedést, megújulást és Életet.


Egy kedves bárányka története, a neve: FEHÉRKE

Az első próba

Lassan felfelé igyekezett a nap az égen. Fehérke nagyon csendben volt. Nem kérdezett semmit, mert olyan félelmetes sziklák között, meredek ösvényen haladtak, hogy a szíve sokszor a torkában dobogott a félelemtől. A Pásztorhoz lapult, a válla fölött néha bele-belenézett a szakadékba, amelynek a mélyén párás ködök kavarogtak titokzatosan, vad patakok zuhogtak félelmetesen. Figyelte, hogyan viselkedett Bátor. Nemhiába ez a neve, bátor és tekintélye is van a juhok között, és a Pásztor is bízik benne. Már a nyájat is kezdte megismerni. Látta a viselkedésüket, és felismerte, hogy mindenki természete szerint kapta a nevét. Gyámoltalant mindig segíteni kell, Merész folyton vagánykodik, Bátor, akiben meg lehet bízni, és aki legyőzi a félelmet. De a figyelmét most Izgága és Dühös kötötte le, akik szinte egész úton veszekedtek. A Pásztornak sokszor rájuk kellett szólni, de társaik is figyelmeztették őket, hogy maradjanak békében, mert őket is zavarják. Ilyenkor egy kicsit csendben voltak, de csakhamar újra összekaptak valami csekélységen.
- Borzalmasak… ilyen én soha nem leszek – gondolta -, és mélyen megvetette őket.
A Pásztor újra letette Fehérkét, és előre ment. Csodaszép legelő terült el a völgyben. Dús füve hívogatóan mosolygott a táj felé. A fűben tarka virágok nyíltak, zümmögő méhecskék és tarka lepkék játszadoztak a ragyogó napsütésben. Fehérke oda akart futni, de anyja visszatartotta.
- Várj!
Akkor vette észre, hogy egy juh sem mozdul. Mind állt a helyén mozdulatlanul és a Pásztort nézte. Elszégyellte magát, és visszakullogott a helyére.
- Mit csinál a Pásztor? – kérdezte, hogy leküzdje kínos zavarát.
- Megtisztítja a legelőt, mert tele van mérges füvekkel, amelyeket ha megeszi a bárány, nagyon beteg lesz tőle, sőt meg is halhat. Ezeket a Pásztor most kiszedi. Meg aztán mérges kígyók is lapulnak a zöld füvek között, a marásuk halálos. Ezeket is elzavarja a Pásztor.
- Jaaa?.. Ezért csapkod a hosszú botjával?
- Igen. Mikor tiszta a legelő, akkor mehetünk oda, akkor már biztonságosan legelhetünk – magyarázta Csendes.
- Tehát nem csak a karámban van biztonság?
- Mindenütt biztonság van, ahol ott a Pásztor. A Pásztor maga a biztonság.
Fehérke most már türelmesen várta, míg a Pásztor elvégzi a tisztogatási munkát. És akkor történt valami borzalmas, amiből megtanulhatta, hogy szüntelenül vigyázni és figyelni kell. Furcsa zajra lett figyelmes, víz csobogását ismerte fel.
- Víz – kiáltott fel, és hirtelen nagy szomjúságot érzett.
Mielőtt még bárki figyelmeztethette volna, rohant a csobogás irányába. Sebes folyású patak zubogott a völgyben keskeny part közé szorítva.
- Víz! – kiáltotta ismét, és lecsúszott a meredek parton, hogy csillapítsa szomjúságát.
De a part sáros, csúszós volt, és Fehérke belepottyant a patakba, és nyomban el is merült. A patak, mintha erre várt volna, sebes sodrásával elragadta és vitte el a nyájtól, Pásztortól, Csendestől és mindentől, ami neki addigi boldogságát jelentette. Fuldoklott, és úgy érezte, vége mindennek. De mégsem! Hangot hallott a part felől, amely túlharsogta, amely túlharsogta a patak félelmetes zúgását:
- Ne félj!… Itt vagyok!…
A Pásztor hangja volt. Fehérke kiáltani szeretett volna, de szája tele volt vízzel és a tüdeje majd szétpattant. Érezte, hogy a bundáját valami gyorsan a part felé vonja. Aztán érezte a biztos kezet, az erős, ölelő kart. Míg reszketve a Pásztorhoz bújt, egyre csak sírt, zokogott. – Jaj, Pásztor… én úgy… én úgy… megfulladtam… meghaltam… Ez a szó, hogy élet, új tartalmat nyert a számára, mert egy másikat, amit eddig nem ismert, most a leheletét közelről érezte, s sejtette, hogy ez ott lapul az élet közelében: a HALÁL. És azt is megtapasztalta, mi a veszedelem. Ez leselkedik minden figyelmetlen bárányra.
Mikor már egy kicsit megnyugodott, a Pásztor letette anyja mellé. Kirázta bundájából a vizet, és szótlanul legelni kezdett, mintha most ez lenne a legfontosabb. Nem mert anyjára nézni, nagyon szégyellte magát. Anyja szeretettel nyalogatta. Nem szólt semmit. Csak Izgága nem állta meg szó nélkül:
- Buta bárány, aki még azt sem tudja, hogy a juhok nem isznak zuhogó patakokból. Úgy kell az ilyennek!
Fehérke még mélyebbre hajtotta le a fejét, és csak magában kesergett:
- Miért bánt ez engem?… Mikor úgyis elég a bajom – torkát ismét sírás fojtogatta -, a Pásztor nem bántott… pedig ő meg is verhetett volna… ez meg… - csak oldalt pillantott Izgágára -, hogy vigyorog. Nagyon megbántva érezte magát. Nagyot sóhajtott, tekintetével a Pásztort kereste.
Míg a nyáj legelt, a Pásztor dolgozott. Ágakkal körülrakott egy kis mélyedét, kibélelte kavicsokkal, amiket a patakból szedett, és kannájával telehordta vízzel. Mikor a juhok már jóllaktak, Bátor felnézett a Pásztorra, és elindult a kis meder felé, ahol kristálytiszta, üdítő víz várta mindannyiukat. A juhok békésen, hosszan ittak belőle. Fehérke nem ivott. Még mindig feszült a bendője a zuhogó patak vizétől. Csak belenézett. A víztükörben magára ismert. – Ez én volnék? Hát ilyen vagyok?! – és akkor egy másik fej is megjelent mellette. Szép, formás fej, két kemény, kerek szarvval. Bátoré. Elmosolyodott. – Törődök is én Izgágával, mikor itt van Bátor – és boldogan nézte kettőjük tükörképét.
(folyt.köv.)



A szádból kijövő szó

"A szádból kijövő szó, csaknem bármit elérhet - vagy lerombolhat." (Jakab
3:5 TM)
Van egy mondás, amely így hangzik: "Az életben a legmélyebb sebeket nem
karddal, hanem szavakkal ejtik". Ha nem hiszed, nézd csak meg a járkáló
sebesülteket, ott vannak mindenütt körülötted!
Talán te magad is még mindig küszködsz érzéketlen szülők, tanárok, házastárs
vagy főnök bántó szavaival? Vagy, ami még rosszabb, egy olyan
keresztényével, aki azt hiszi, hogy Isten Igéjének a pletykával kapcsolatos
része rá nem vonatkozik?
Isten annyira komolyan veszi a pletyka bűnét (igen, ez egy bűn!), hogy a
Bibliának egy egész fejezetét ennek szenteli. Ha gyakrabban olvasnánk Jakab
levelének 3. részét, bizonyára jobban meggondolnánk, hogy kinyissuk-e a
szánkat.
A Biblia azt mondja: "A szádból kijövő szó lényegtelennek tűnhet, de csaknem
bármit elérhet - vagy lerombolhat! Ne feledd, egyetlen szikra is erdőtüzet
okozhat!"
Egy napon egy nyugtalan lelkiismeretű asszony jött a lelkipásztorához. Már
csaknem mindenkit ízekre szedett a gyülekezetből. "Hogyan tehetem jóvá a
dolgokat?" - kérdezte.
A lelkész így válaszolt: "Fogjon egy doboz madártollat, és minden olyan
ember ajtajához, akit valaha kritizált, tegyen belőle egyet!"
Miután ezt megtette, az asszony visszajött: "Ennyi az egész?"
"Nem." - mondta a lelkész - "Most menjen el, szedje össze mindet, és hozza
el nekem!"
Egy hét múlva visszajött az asszony, de nem hozott egyetlen egy tollat sem.
"A szél mindet elfújta" - mondta.
Hosszú csend után a lelkész így szólt: "Így van ez a szavakkal is; könnyen
kimondjuk őket, de soha többé nem lehet visszaszívni őket.


Csak a célra nézz!

Szerző: Pecznyik Pál

Versenypályán
futó ember
csak a célra nézz,
mérhetetlen
öröm vár rád,
ha majd célba érsz !

Bár a Sátán
sok akadályt
gördít majd eléd,
de Jézus szól:
veled megyek,
hogy a célt elérd!

Hű Megváltóm,
Ha így biztatsz,
Boldogan futok,
Tudom Veled :
Tűzön, vízen,
Célhoz juthatok!

Horváth Imréné
A hit próbája

Mit jelent nekünk a Biblia? Sokan mondják: - Az én drága Bibliám! Milyen kedves nekem, mennyire szeretem! Mindenhova magammal viszem. Elolvastam már többször. Tanulmányozom. Bizonyságot teszek róla, belőle. Ott van az én könyvespolcomon, hiszen ma csak egy kicsit művelt ember könyvei közül nem hiányozhat. – Hallhatunk különböző válaszokat. Mi is sokszor mondunk hasonlót. De az élet azt igazolja, hogy mindenkinek annyit ér a Biblia, annyi haszna van belőle, amennyit hittel el tud fogadni belőle. A Biblia különleges könyv, mert Isten szava mihozzánk! Isten elkülönítette a többi könyvtől, mert ennek íróit Isten Lelke ihlette írásra. Ebben közli akaratát, tervét, végzését és üdvüzenetét. Benne van a múltunk, jelenünk és jövőnk! Tudhatom Isten akaratát belőle, amely biztos alap az életemnek. Boldog ember, aki hinni tud Isten szavának! Mert eljön az idő, amikor ez a hit megpróbáltatik. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni! Hit nélkül nincsen örök élet! Mert Jézus Krisztus hit által lakozik a mi szívünkben! Ami nem hitből van, az bűn! Ami csak szokásból, az emberek elvárásainak való megfelelés vágyából ered, az bűn! És a próbák alatt ez felszínre kerül! Az igaz ember hitből él. Mi igazak vagyunk, ha bűneinket a Golgotára vittük, ha Jézus Krisztus áldozata által Isten megigazított bennünket. Ha hűségesek vagyunk az Úrhoz, akkor Neki gondja van arra, hogy hitünk egyre jobban megerősödjön. Kézen fogva vezeti övéit, táplálja, óvja, felneveli a férfiú-korra. Amikor a hitéletben már erősek vagyunk, akkor Isten megengedi a próbát. Mert szükséges látnunk, hogy hitünk mennyire erős, milyen alapokon nyugszik, mennyire gyökerezik az Úrban. Jobb, ha most próbál meg az Úr! Jobb, ha most látjuk, hogy az a szilárdnak vélt hit nem is olyan szilárd, mint ahogy gondoltuk! Most még javíthatunk helyzetünkön, kérhetjük az Urat: - Légy segítségül az én hitetlenségemben! Jobb, ha most látjuk, hogy bizony sokszor olyanok vagyunk, mint a szél ingatta nádszál, mint a pislogó mécses. Most még kérhetjük, hogy erősítsen meg bennünket, nehogy kudarcot valljunk! Szükséges, hogy Isten megpróbáljon, hogy nyilvánvaló legyen a saját szemeink előtt, hogy hol tartunk a hitéletben.
Pál apostol meg volt győződve, hogy semmi el nem szakíthatja Krisztus szerelmétől! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más! Ez az igazi hit! A próba alatt nyilvánvaló lesz a hit! Amikor Isten próbál, akkor küld embereket, eseményeket, megengedi a kísértést! Ő akarja, hogy olyan dolgok történjenek életünkben, amik választás elé állítanak. Mert krízishelyzetben az jön elő, ami igazán a szívünkben van. Mi tudjuk, a Biblia ír róla, hogy Isten megpróbálja az övéit, mégis sokszor felkészületlenül érnek ezek a próbák. Sok hívő testvér lázad, dacol, amikor Isten megengedi a nehézségeket. Sokan elcsüggednek, meghátrálnak, zúgolódnak. Sokan önsajnálatba esnek, magukba roskadnak, panaszkodnak. De ez nem a hit győzelme! Milyen jó, hogy Isten ilyenkor is velünk van! Ilyenkor még közelebb van hozzánk! Segít megérteni, hogy miért is érnek bennünket nehézségek. Türelmesen várja, míg felismerjük akaratát. Kiemel a csüggedésből, és várja, hogy Őrá figyeljünk. Az Úr a próbák alatt imádkozik gyermekeiért, hogy el ne fogyjon a hitük! Nem vagyunk egyedül a nehézségek között! Segít, hogy megértsük, hogy mindezekre szükségünk van! Akkor letesszük egészen magunkat a kezébe, és kérjük Őt, hogy mutassa meg, mit akar kimunkálni ezzel a mi életünkben. Akkor már nem szállunk perbe Istennel, hanem hagyjuk, hogy vezessen és formáljon terve szerint. A győzelem ott kezdődik, amikor már ezt mondhatjuk: - Én tudom, hogy hat bajomból kimentettél, a hetedikben sem hagysz el! Én tudom, hogy velem vagy minden napon a világnak végezetéig! Még a mélységben is! Tudom, hogy nem hagysz magamra, mert markaidba metszettél fel engem! Tudom, hogy ha vízen megyek át, a habok el nem borítanak, ha tűzben járok, az meg nem perzsel, a gonosz nyelvek sem árthatnak, mert Te velem vagy! Mennyi ígérete van Istennek megpróbált gyermekeinek! Mind a miénk, csak el kell hinni! Annyit ér nekünk a Szentírás, annak minden ígérete, amennyit hittel el tudunk belőle fogadni! Mert ha nem hiszem, akkor nekem semmit sem érnek a legdrágább ígéretek sem!
Hányszor kértük: - Uram, formálj a Te tetszésedre, szeretnék Hozzád hasonló lenni! Az Úr komolyan veszi kérésünket, és munkálkodni kezd. Sok dolgon kell keresztül mennünk, míg dacos, akaratos, önző szívünket át tudja formálni! A próbák mutatják meg, hol tart az Ő drága munkája. A változást mi is nyomon követhetjük. Milyen öröm, ha a Lélek gyümölcsei mutatkoznak meg a próbák alatt! Milyen öröm ez az Úrnak! „Sokszor úgy érzem, kész már a szívem azt tenni néked, amit szeretsz! Tudok szeretni, csak Benned bízni, Te vagy az Úr a szívem felett!” – énekli a lelkünk. Aztán jönnek a próbák, amikben megláthatjuk, hogy valóban jól érezzük-e, valóban Jézus az úr a szívünk felett? Sokszor „be kell látnom, hogy ez csak álom, magamat rútul ámítgatom! Ha nem élsz bennem, kár bármit tennem! Mi ér a látszat, ha nincs tartalom?” Mert ami hitből nincs, az mind bűn!
A próbák sohasem kellemesek. Az ember lelke tele van kétségekkel, csalódásokkal, szenvedéssel, tanácstalansággal. Sötét fellegek vihart hoznak, melyből nem látunk kiutat. Akkor ízleljük meg a győzelem ízét, ha mindezeket teljes örömnek tudjuk tartani! (Jak. 1:2-3.) Akkor már énekelünk a kalodában, ujjongunk a börtönben! Akkor már értjük, miért esnek meg ezek velünk! Akkor már nem hibáztatunk embereket, nem ápolgatunk sérelmeket, teljesen másképpen látunk mindent! És ez győzelem!
Sokszor különféle kísértésekbe esünk. Az Úr megengedi, hogy lássuk, és Ő is lássa, mennyire ragaszkodunk Hozzá, az Ő beszédéhez! A kísértések sokféleképpen jöhetnek. Az ördögnek az a célja, hogy bűnre csábítson és elszakítson Istentől. A bűnt mindig édesnek, kedvesnek mutatja be, ami jó a testnek. A keserűsége, a mérge csak azután hat! Milyen gonoszul nevet, ha elbuktathatott a kísértésekben! Addig minden segítséget megad, képtelen dolgokat felkínál, hogy bűnbe vigyen. Ha ez megtörténik, kacag a romlásunk felett! Nem hallod a Lélek hangját? „Csak azért kínálja fel, hogy meggyalázzon téged, hogy a mélységbe rántson! Nem akar jót neked! Nincs benne szeretet, jóakarat, de még csak szánalom se! Csak káröröm!” Jó, ha figyelünk az Úrra, ha a kísértésekben Hozzá menekülünk, elrejtőzünk szárnyai alatt! Ha nem-et mondunk a kísértésre, akkor győztünk! Mert ragaszkodtunk az Úrhoz!
„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek!” 1 Pét. 4.12 Még a gyülekezetben is támadhat tűz! Hogy nyilvánvaló legyen, mi van bennünk. És jobb nékünk, ha ez ma kiderül, mert meg tudunk térni belőle! Ez kegyelem! Nem rémületes dolog ez! A megtűrt bűn elveszít, de a megbánt bűn eltöröltetik! És a mi kipróbált hitünk nyilvánvaló lesz mindenki előtt!
Ezért ne lázadjunk a próbák, kísértések ellen, mert Isten jót akar vele. Ha sok próbán keresztül hűek maradunk, akkor azok kitartóvá tesznek bennünket. És a küzdőpályát csak kitartással lehet végigfutni! Csak kitartással érhetünk célba! A hitünk célja: a lélek üdvössége, az örök élet. Hogy ezt elérjük, mindent megér! Mondd, mit ér e világ néked, ha elveszted üdvödet? Miért nevessen a sátán rajtad, miért vegye el értékeidet? Ne engedj a kísértéseknek, hanem ragaszkodj az Úrhoz, akkor a próbák alatt Ő maga fog megtartani!



Horváth Imréné
Egy igában Jézussal


Amikor Jézus Krisztus ezen a földön járt, és végezte az ő munkáját, egy alkalommal nagy sokaság vette Őt körül, és vele volt a tizenkettő is. Megpihennek egy helyen. Jézus körülnéz és látja az őt követő sokaságon, hogy mennyire elcsigázottak, megfáradtak, és szánalomra indul az Ő szíve. Feláll, kitárja az ő karjait, és azt mondja: Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, megterheltettetek, én megnyugtatlak titeket!

Most Jézus Krisztus karja nincs-e tefeléd kitárva? Figyelj, aki ott vagy a tizenkettő között vagy a sokaságban, mert akar neked valamit mondani. Ma téged hív! Szemed ne a messzi távolban keresse a segítséget, hanem egyedül az Úrnál, mert ma erre elmenendő! Neked csak meg kell érintened! És amikor megpihentél, megnyugodtál közelségében, akkor tanácsokkal lát el téged. „Tanuljátok meg Éntőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketekben! Vegyétek magatokra az én igámat, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű!” Teher alatt egy nehéz dologra gondolunk, amit cipelni kell. Vannak terhek, amit rövid ideig kell vinni, de olyanok is, amiket egész életünkben nem tehetünk le. De minden terhünk elhordozható lesz, ha az Úr tanácsát követjük.
Isten így szól a prófétán keresztül: Bizony, régóta széttörtem a te igádat, és elvágtam a te köteleidet! Milyen csodálatos tudni, hogy minket is megszabadított a bűn köteleitől, és elvágta a halálnak útját!
Minden ember hord valamilyen igát. Ha nem az Úrét, akkor az ellenség, a világ igáját. Az élettel járó terhe megvan mindenkinek, de a hívő embernek megvan a Krisztus követésével járó teher, és az Ő szolgálatának terhe is, amelyet naponta fel kell venni, és vinni kell. De nem hagy magunkra bennünket a teherhordásban, hanem valami csodálatosat tesz velünk: az a teher, amit érte felveszünk, az egész élet terhét könnyűvé teszi! Ha az Úr igáját magunkra vesszük, megtapasztalhatjuk, hogy Vele milyen könnyűvé lesz minden!

Hitükkel elrejtőztek Nálad,
És úgy hordozták mázsás terhüket
A Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat…
Mert mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál – Veled!
De Nélküled a szalmaszál is – mázsás súly lehet!

Mit is jelent az iga? Egy fakeret, mely két állat nyakába van téve. Ezeknek az egy igában, egy keretben dolgozó állatoknak sok mindent meg kellett tanulnia. Egyszerre elindulni, lépni, lassítani, gyorsítani, fordulni, húzni a terhet és megállni. Mindent egyszerre tenni… Ők ketten teljesen alá voltak rendelve egymásnak. És amelyik nem tudta vagy nem akarta megtanulni az együttmunkálkodást, annak nyakát az iga erősen felsebzi.
Az iga alárendeltséget jelent. Az iga egy keret, melyben ott van Jézus, és ott lehetek én. Ha magamra akarom venni az Ő igáját, teljesen alá kell rendelnem magamat a keretben lévő Jézus Krisztusnak. Egy keretben lenni Ővele… Együtt járni Jézus Krisztussal… együtt érezni az Ő szívével… együtt gondolkodni az Ő gondolatával – ez az egy iga! Kívánatos-e a számunkra, hogy belépjünk ebbe az igába? Ó, úgy érzem, igen – mert Jézus Krisztus nem akárki! Ő a mindenható, mindent tudó, mindent gyógyító, erősítő, vigasztaló Isten! És én Ővele egy keretben, egy igában járhatok! Ez az iga valóban gyönyörűséges!
Mikor fognak hasonlítani az én érzéseim az Övéhez, gondolataim a gondolataihoz, cselekedeteim az Övéhez – ez attól függ, hogyan akarom Tőle megtanulni. Mert Ő tanít engem ebben az igában járni. Ha igazán akarok tanulni Tőle, ha engedelmesen követem akaratát, hamar megtanulok figyelni Rá, és követni keze mozdulását. De ha nem figyelek Rá ebben az igában, hanem a magam akarata után megyek, mert nem akarok tanulni és engedelmeskedni – hányszor töri fel nyakamat ez az iga, hányszor sebződöm meg!? Mennyivel egyszerűbb lenne Őrá figyelni, Neki engedelmeskedni – és a teher máris könnyebb lenne!
Vannak olyan terhek, amelyekkel egyedül is meg kell tudni birkózni, egyedül is kell tudni hordani – ezeket soha ne akarjuk letenni, sem másra átruházni! Vannak terhek, amelyeket soha nem is kellene hordanunk, de az emberi gyarlóság miatt sok olyan terhet felveszünk, amihez Isten nem is ad erőt, ezért olyan nehezek ezek. Ezektől minél hamarabb meg kell szabadulnunk. Vannak olyan életterhek, amelynél döntenem kell, hogy felveszem magamra, vagy nem; bírok vele, vagy nem; tudom hordani vagy nem! Ha úgy érezzük, hogy meghaladja erőnket, akkor ne vegyük magunkra! Vannak terhek, amik az Úr követésével, szolgálatával járnak – ezeket az Úr minden gyermekének fel kell venni, és hordoznia kell! De ez nem nehéz, mert egy igában vagyunk Jézus Krisztussal – és ez az iga minden terhet könnyűvé fog tenni! Ha egy keretben vagyunk, akkor az Ő ereje a miénk is, mert Ő megerősít bennünket!

Egy gazdának sok szolgája van, közöttünk két fiú is. Ezeknek a fiúknak a szívében ott van a vágy: megismerni Jézus Krisztust, a világ Megváltóját. Többet akartak tudni Róla. Egyszer arra jár egy misszionárius, aki azt hirdeti, hogy Jézus megjelent a földön, szeret minden embert, magához hív mindenkit, megbocsátja a bűnöket, és – milyen csodálatos – készített egy helyet a mennyei dicsőségben, ahol várja az övéit, mindenkit, aki elfogadja Őt! Ennek a két fiúnak hit ébred szívében, amikor hallják e beszédeket, hiszen régóta vágynak arra, hogy többet tudjanak erről. Megismerték Jézus Krisztust! Az ő szívükbe öröm és béke költözött. Naponta imádkoztak, mentek Jézus Krisztushoz ő kéréseikkel. És az Úr nagyon sokszor meghallgatta őket. Ahogy nőttek a hitéletben, észrevették, hogy nem minden kérésüket hallgatja meg az Úr. Elgondolkodtak ezen, megvizsgálták azokat, és több kérésük felöl látták, hogy azok nem egyeztek meg az Úr akaratával. Bűnbánatot tartottak, és kéréseiket ezután Isten tetszéséhez igazították. Így élték a mindennapjaikat. Egyszer a gazda magához hívja a két fiút, és ezt mondja:
- Rátok akarok bízni egy nagyon fontos munkát, és szeretném, ha ezt hiánytalanul elvégeznétek. Egy barátom lakik fönn a hegyekben, és el kellene vinni neki két zsák rizst. Menjetek, vegyetek a vállatokra egy-egy zsák rizst, de vigyázzatok, mert át kell mennetek a dzsungelen, és ott sok veszély leselkedik rátok! Mindig nézzetek körül, és óvjátok magatokat!
A két fiú, miután megtudta, hogy egy óra múlva indulniuk kell, nem tett mást, mint bementek kis szobájukba, és mindketten elkezdtek imádkozni. Tudták, hogy veszélyes útra mennek, tudták, hogy nehéz terhet kell vinni. Az ima után indulásra készen álltak a gazda elé. Ő az egyik fiú vállára ráteszi az egy zsák rizst, és útjára indítja. A másik fiúnak ezt mondja:
- Neked elég lesz, ha csak fél zsákkal viszel el. – Ő is útnak indul.
Természetesen ő ér előbb célba, és boldogan gondolja magában: Meghallgatott engem az én Istenem, és az én szolgatársam, aki csak most bandukol fel a hegyen az egész zsákkal, nem is tudja még, mi mindent lehet kérni az Istentől! A másik fiú is felér, és mindketten leteszik terhüket a gazda barátjának házánál. A férfi megköszöni mindkettőjüknek a fáradozását, főleg azét, aki egy zsákkal hozott.
Hazafelé beszélgetnek és kérdezik egymást:
- Te miért imádkoztál, mielőtt elindultunk? – kérdezte az a fiú, amelyik az egész zsák rizst vitte.
- Én elpanaszoltam Istennek, hogy milyen gyenge és vézna vagyok, én nem fogok elbírni egy zsák rizst – könnyítsen az én terhemen! És az Úr meghallgatott engem! - Te mit imádkoztál a te imakamrádban?
- Én is elpanaszoltam Istennek, hogy milyen gyenge és erőtlen vagyok, hogy képtelen vagyok az én erőmmel elvinni ezt az egy zsák rizst, ez nagyon nehéz nekem. És azt kértem, erősítsen meg engem, hogy el tudjam vinni. És az Úr meghallgatott engem!
Mi is többféleképpen imádkozhatunk. Ne mindig a terheink csökkentését kérjük! Hiszen a terhet sokszor Isten méri ránk. De ha úgy imádkozunk, akkor Ő pont annyi erőt ad, amennyi szükséges ahhoz, hogy szolgálatunkat be tudjuk tölteni!

Mióta a terhet így hordozom,
életem napja múl’,
Mindig a terhem volt áldásomul…
Nem is teszem le életem során,
Mert belőle támad egykor: koronám!

És ha mégsem tudjuk hordozni, pedig már elkértük az Ő erejét, van még egy lehetőségünk: „Vessed az Úrra a te terhedet! És Ő gondot visel rólad!” Inkább ezt cselekedjük, mint hogy letegyük terhünket, amit az Úr bízott ránk, vagy másra rakjuk át! Ő nem feledkezik meg rólunk! Ő el nem késik, de el sem siet soha semmit! Sokszor erőnk már nagyon fogyóban, és úgy tetszik, hogy a segítség az utolsó percig késik, de Ő tudja, miért próbál meg, mit akar elérni vele, és higgyük el, hogy kellő időben adja az erőt! Nekünk csak az a feladatunk, hogy engedjük, hogy terheink által is munkálkodhasson bennünk és a körülöttünk élők életében is!

Figyeljünk mindig Őrá, akivel egy igában vagyunk! Merre akarja ő fordítani azt a terhet, amit együtt húzunk? Mert ha nem figyelünk, könnyen előfordulhat, hogy mi az ellenkező irányba törekszünk, így terhünk súlya megnövekszik! Vigyázzunk, nehogy kitörjünk ebből az igából önfejűségünk miatt, mert óriási lesz a veszteségünk! De ha engedelmesen viseljük az Úrtól nyert igát, akkor az Úr gyönyörködik bennünk, és mi is örülhetünk, ahogy nő mögöttünk a megszántott ugar. És csodálkozni fogunk, ahogy látjuk, milyen hatalmasan cselekszik a mi Istenünk!



N_noprofileimg_female_71

Kánnainé Géringer Dóra

Csatlakozott: 10 hónapja

N_noprofileimg_female_71

Novákné T. Andrea

Csatlakozott: 1 éve

N_noprofileimg_male_71

varjašši jan

Csatlakozott: 1 éve

1758116_9033_tiny

Havasi Gyopár

Csatlakozott: 1 éve

...Jöjj mihozzánk Jézus, légy köztünk s velünk,
Áldásodra várunk, hisz áldás kell nekünk.
Kívánjuk, hogy Úr légy perceink felett,
Kívánjuk, hogy legyen bennünk hála, szeretet.
Ehhez kérjük erőd és szent lelkedet,
hogy szívből mondjunk Néked hála-éneket.

Hirdesd

Hirdesd a hegyeken, hirdesd az erdők szélén,
Hirdesd az utakon, hirdesd a világ végén:
Hogy él a Messiás, és Jézus már az Úr!
Leszállt a mennyei áldás, gyászruhád a porba hull!

Szólj, hogy elérkezett, hogy itt az idő!
Mutasd az új Utat, mert ez a jövő!
A jó oldalra állva megszűnik a rettegés:
Krisztus a vérét adta, s most bűnbánatra kér!

Ne félj, hogy elfordulnak,
S most még ellent mondanak.
Hisz volt idő, nem is oly rég:
Magad is tagadtad az Urat!

De Te rátaláltál az Igazságra,
Mert meghallottad, hogy hív Atyád!
Higgy benne, hogy megnyílik az Ő fülük is,
S szívük felismeri végre az Isten Szent Fiát!

Bátran zengjen hát a hangod.
Bátran hirdesd az Igét!
Hogy mindenki hallja meg: Jézus a Krisztus!
S egy jobb világ a tét!

Ragyogja be a dicső fénye a városokat,
Világítsa be bölcsességed, Uram, mind a falvakat.
Zengjék az igazságot mind a szigetek,
Harsogják szent dicsőséged a nemzetek.

Mindenki tudja meg végre, hogy Jézus a Megváltó Király!
Ettől a gonosz rettegve hátrál, és végül a pokolra száll!
Ezért táncolunk, örvendezünk a mi Urunk előtt,
Dicsőítve áldjuk Nevét, zengve imádjuk Őt!



Kijelentetted magad

Kijelentetted magad nekünk, gyarló embereknek.
Kik addig nem ismerhettük meg nevedet.
Eltitkolta a világ tökéletes áldozatod,
De Te megmutattad szereteted.

Sokáig nem beszélt senki a Megváltóról.
Nem hallottunk soha a Messiásról:
Hogy kiüresítve isteni önmagát emberré lett értünk.
Hogy átkainkat vállaira véve feláldozta magát helyettünk.

Mi szemlesütve álltunk, szégyenkönny mosta arcunk,
Mert rájöttünk mit tettél értünk, Jézus!
Mikor megláttuk bűneinket, megalázó szégyenünket:
Kiáltottunk: véred tisztítson meg, Krisztus!

Adj ránk most szent, hófehér ruhát.
Söpörd ki életünkből a bűn hatalmát.
Szent Szellemed töltse meg szívünk.
Áldunk Téged Urunk, Istenünk.

Ha üldöznek, vagy fenyegetnek, ha bántanak a nevedért:
Örömmel vállaljuk bármely időben a gyalázatot és szenvedést!
De hangunk el nem némul soha, szavunk hallatjuk szüntelen.
Az örömhírt harsogjuk éjjel és nappal,
Hogy aki fogoly, általad szabad legyen!



Mikor megérinted

Mikor megérinted lelkemet
Megszűnik a világ zaja.
Téged látlak, csak téged nézlek:
Nem hat rám, csak az Isten Szava.

Jelenlétedben boldog vagyok!
Nem része létemnek a fájdalom!
Könnyedén szállok, pille szárnyon feléd!
Nálad eltörpül minden bánatom!

Megszűnik Veled, Drága Jézus, a szenvedő magány.
Megszűnik Veled, Én Uram, a mardosó hiány.
Teljesen betölti lényed az egész Életem!
Királyom, vezess engem mindvégig ösvényeden!

Kapaszkodom beléd, s el nem hagylak mindhalálig.
Ragaszkodom hozzád a Mennynek kapujáig.
Szeretlek Mesterem, s örökké hirdetem Neved!
Hogy felismerje e rút világ megváltó tettedet!


Úgy éltem

Úgy éltem, mint mások,
Ahogy a Világ várta tőlem.
Próbáltam megszerezni,
Ami hiányzott belőlem.
De rá kellett jönnöm,
Hogy tévúton járok.
Nem kapom meg tőlük,
Mire oly régóta vágyok.

Hol a hit, hol a szeretet, hol a Remény -e világban?
Hol a láng, hol a tűz, mely erőt ad a mának?
Hol a szem, mely rád mosolyogva felmelegít?
Hol a kéz, mely - ha porba hullsz is – majd felsegít?

Itt a jó hír, hogy itt van Ő:
A Megváltó, Üdvözítő.
Jézus Krisztus az Istened,
Ki mindig törődik Veled.

Vérét adta és meghalt érted,
Feltámadt, s a Mennybe tért.
Szent Szelleme ma itt jár köztünk
És megtérésre kér!

Gyere és szolgáld Istened!
Megváltoztatja az Életed!
Áldás és béke vár Reád!
Befogad mennyei Atyád!


A BALGA ÉS AZ OKOS
Szerző:Makra Ildikó
Élt egyszer egy ember,
Ki fövenyre épített házat.
Hallgatta az Igét,
De hasztalan,
Nem volt benne alázat.
Egész valóját átszőtte a gőg,
Engedelmeskedni
Nem volt képes
A balga, ripők.
És semmilyen csodával
Nem lehetett
Meggyőzni őt.
Aztán jött egy nagy vihar,
És háza összedőlt.

Élt egy másik ember,
Ki házát sziklára építette.
Az Igét szívébe fogadta,
És igaz volt minden tette.
Aszerint élt, ahogy gondolkodott,
Megszentelt minden napot,
És a munka öröm volt neki,
Nem robot.
Minden imádsága meghallgattatott.
És jött egy nagy vihar,
De háza épen maradt,
Mert hite megtartotta a falat.


A DRÁGA VÉRED
Szerző: Seres János
A drága véred csordogált a földre
Elmosva minden bűnömet

Ezernyi áldás száll alá az égből
Enyhítve fájó szívemet

Ezernyi angyal énekli a menyben
Egy az Isten ő a szeretet

Ezernyi angyal énekli a menyben
Egy az Isten ő a szeretet…

Szogálat

Horváth Imréné
Engedelmesség az Isteni rend alapján

„Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”
Róma 6: 16.

„Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”
Filippi 2: 7-8.


Az Úr vezetése nyomán Pécsen tíz hónapja indult el a nőtestvérekkel való foglalkozás, a női óra. Az elmúlt alkalommal az engedelmességről beszélgettünk, a fent említett két Ige volt az alap. Ekkor láttuk meg, hogy nem egyformán értjük, mi az Úr szava iránt való engedelmesség. Az Úr Jézusról ezt írja az Ige: önmagát megüresíti, szolgai formát vett föl, megalázta magát, engedelmes volt a halálig. Mivel a szolga nem lehet különb a Mesterénél, nekünk is ezt a folyamatot kell végigjárnunk. Ha megüresítjük magunkat, ezzel feladunk minden saját elképzelést, nyitottá válunk arra, hogy befogadjuk a tiszta Bibliai üzenetet. Ha Isten szolgái akarunk lenni, akkor alárendeljük magunkat az Isten akaratának. Akkor már nem magunkat tartjuk fontosnak, hanem az Úr keze intésére várunk és figyelünk. Amit mond, azonnal tesszük, ha kell, egészen az üldöztetés vállalásáig, akár halál mélységéig. Tevékenykedhetünk mi reggeltől estig, fáradhatunk úgymond az Úrért, ha nem Isten küld, ha a mondanivalónk nem egyezik az Ő szavával és akaratával, hiábavaló az egész, csak kárt okozunk vele. Mert Isten mindennél fontosabbnak tartja az Ő szava iránt való engedelmességet! (I. Sámuel 15: 22).
Hiába igyekszünk emberi akaratból Isten szavának engedelmeskedni, ez a Lélek gyümölcse! Ha csak emberi akaratból igyekszünk, akkor vagy részben engedelmeskedünk, vagy egy idő után engedelmességünk engedetlenségbe fordul át. „Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.”(I. Sámuel 15: 23.) Az engedetlenség lázadás az Isten és az Ő akarata ellen. Ha nem figyelünk, és nem engedelmeskedünk, nap mint nap megtagadjuk, eláruljuk, megvetjük Őt, és ezáltal félrevezetjük a körülöttünk élőket, vagy akár gyülekezetünket is. Megfigyeltük-e magunkat, hogy akik sokat forgolódunk az Úr népe között, nem csak látszat-e a mi engedelmességünk, nem csak a saját indulatunk, meglátásunk követése-e, hanem valóban az Istennek való engedelmesség?
Isten mindent ékesen és jó rendben akar látni az Ő népe között – így akar látni minden gyermekét – általuk lesz ékes a gyülekezet. A jó rend megtartása biztosítja az ékességet. Meghatározott mederben tartja, korlátok közé teszi mind az egyéni, mind a gyülekezeti magatartást, beszédet, viseletet. Az Ige így rendelkezik: „Tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.”(Máté 23: 26.). A tál, vagyis lényünk belseje az értelem, érzelem, indulat és kívánság – egyszóval a lélek. A külseje: az öltözködés, hajviselet, fejbefedés, ékszerek használata – egyszóval a test. Ha a lelkünk Jézus vére által megtisztult, ez már kisugárzik a külsőnk tisztasága által is. Ha a külsőnk nem Isten szerint való, akkor ez mutatja, hogy belsőnk tisztaságával valami nincs rendben. Mint ahogy egy betegségnek van jele, pl. a fájdalom, kiütés, láz, egyéb tünetek; így a lelkünk betegségét is láthatóvá teszi külső megjelenésünk.
Ezzel kapcsolatban Isten az apostolok levelei által világosan rendelkezik. Amit leíratott, az nemcsak arra az időre, nem csak az akkor élőknek, hanem minden időre, mindenkire egyformán, az idők végezetéig érvényes. Isten a gyülekezet külső és belső rendjének szabályait legfőképpen Pál apostolra bízta. Ő volt az, aki abban a kegyelemben és kiváltságban részesült, hogy elragadtatott a harmadik égig, ahol csodálatos dolgokat látott és hallott. Ott gyönyörködhetett Isten ékességében és rendjében. Ezért tartotta olyan fontosnak, hogy a földi Gyülekezet hasonló rendben éljen. „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok!” (Gal. 1: 8.) Isten az Igét, ami szájából származott, annak minden szavát megmásíthatatlannak nyilvánít. Örök és Ámen. Szigorúan megtiltja, hogy abból elvegyünk, vagy ahhoz hozzátegyünk. Mi tudjuk, hogy az kedves Isten előtt, aki az Ő útján jár, az Ő nevét féli és az Ő beszédeit rettegi. Mindenki megismertetik beszéde, cselekedete, eljárása által, már most nyilvánvaló mindenkiben az ő belsejének tisztasága. Istennek engedelmeskedik-e, avagy nem?
Őszintén kívánom minden testvéremnek, hogy az Isten iránt való engedelmesség minden másnál fontosabb legyen életében!



Horváth Imréné
Hála mindenért

Az Úr ismeri a mi dolgainkat. Nemrégiben nagy megpróbáltatásban volt részem, a csüggedés teljesen úrrá lett az életemen. Kértem Igét az Úrtól nehéz helyzetemben, és ezt kaptam: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok!” 1 Thess. 5.18. Megértettem, hogy az Úr azt akarja, hogy legyek hálás azért is, ami most annyira elkeserít. Hálás azért, mert Ő ad erőt minden helyzetben.
Jézus Krisztus ott van a Getsemáné kertjében, és imádkozik: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de mindazonáltal ne az én karatom legyen meg, hanem a Tiéd! A keserű pohár kiürítése fájdalmas dolog. Az Úr tudta, hogy miért jött erre a földre: hogy megváltást szerezzen az ő szeretettjeinek, akik majd hisznek benne. Ezért az óráért jött ebbe a világba. Mégis nehéz. Néha nekünk is nehéz kimondani: Legyen meg, Atyám, a te akaratod! A hála még több is ennél. Nem csak egy belenyugvás, hanem egy örömteli elfogadás. Mert tudjuk azt, hogy Isten a rosszból is jót hoz elő, és semmit nem ad előnkbe anélkül, hogy az a mi javunkra ne lenne! Ezért kell a rosszért is hálát adnunk, mert az a „rossz” áldásunkra válik!
Könnyű hálát adni a jóért, mégis sokszor elmulasztjuk megköszönni az Úrnak mindazt, amivel elhalmozott. Még a jóért sem mondunk köszönetet sokszor… Aztán történik valami olyan, ami megállít, ami térdre kényszerít, ami mélyen elgondolkodtat, ami elkeserít. Az Úr a pusztába vezet, hogy ott szívünkre beszéljen. Ott értjük meg igazán akaratát.
Több hálát vár tőlünk az Úr! Hiszen Ő gondoskodott rólunk, ahogy megígérte. Mindent megadott, amire szükségünk volt az élethez, még azon felül is! Lelki javakkal is elhalmozott, adott örömöt, békét, áldást, bűnbocsánatot. Ha kerestük Őt, mindig megtaláltuk. Ha leroskadtunk bűneink súlya alatt, és szívünk csak egy cseppet kért a bűnbocsátó drága vérből, megadta az Úr. Hányszor emelt fel a mélyből, ahonnan kiáltottunk Hozzá? Hányszor hajolt le irgalmasan értünk? Hányszor szentelte, igazította meg újra életünk? És a hála mégis olyan kevés… Pedig Jézus véréért Isten többet várna! A legdrágábbat adta nekünk, amit adhatott. Jézussal mindent nekünk adott! És várja, hogy értsük, értékeljük a nagy Ajándékot! Hogy felcsillanjanak szemünkben a hála könnyei! Megszülessen szívünkben a szándék: továbbadni a kapott ajándékot. Elmondani másoknak is a kegyelem örömhírét! Mi, akikhez irgalmasan lehajolt az Úr, hajoljunk irgalmasan atyánkfiaihoz! Akik ízleltük a bűnbocsánat édességét, bocsássunk meg egymásnak! Adjunk abból, amit az Úr adott nekünk! Szálljon fel szívünkből a hála jó illata az Úr örömére azért a sok jóért és a javunkra adott rosszért, amit azért kapunk, hogy elérjük hitünk célját, a lélek üdvösségét!


Horváth Imréné
Kiálts szabadulásért!
Zsoltár 25: 15

Mondd barátom, hallottad-e már ezt az üzenetet: Ha fáj a szíved, ha nem értenek meg, ha nyomorúság és bajok vesznek körül, ha fáradt, szomorú vagy – Valaki vár téged! Van, aki vár: Jézus Krisztus.

A madarak, a vadak, a halak mennek az ő kijelölt útjukon naponta. Megteszik az utat az ő fészküktől, odújuktól többször is napjában. Ezt jól megfigyelték a madarászok, halászok, vadászok, és jó vagy rosszindulatból hálókat feszítenek, tőrt vetnek, csapdákat állítanak az állatok útjába. A jó szándékú háló vagy hurok vetése jó célt szolgál. Az így elfogott állatokat – miután megfigyelték, megjelölték őket – újra útjukra engedik. A megfigyeltek ismeretében intézkednek, a sorsuk felöl. A gonosz szándékkal vetett csapdák viszont a legtöbb esetben halált jelentenek az állatoknak. Ezek a csapdák jól el vannak rejtve, jól vannak álcázva. A gyanútlan, védtelen állatok könnyen beleesnek.
Így van ez sokszor a mi életünkben is. Az emberhalászok ma is kivetik Jézus Krisztus parancsára a hálót. Céljuk az, hogy tanítvánnyá tegyenek minden embert. Megcsillantják az örök élet reménységét, lehetőségét Jézus Krisztus parancsa szerint az emberek előtt. Az Úrhoz való tartozás jele a bélyeg, a pecsét: a Szentlélek. Milyen csodálatos, hogy sok ember találja meg Jézusban a szabadítást, a megújulást, és lesz Isten gyermekévé!
De az orvvadász is szertejár, hálót vet, csapdát, hurkot állít, vermet ás, mindent megtesz, hogy foglyul ejtse Isten gyermekeit és eltérítse őket a keskeny útról. Nagyon oda kell figyelni lépéseinkre, mert utunkon ott van álnokul az orvvadász is, hogy a gyehennára taszítson!
A zsoltáros is úgy érzi magát, mint a tőrbe esett madár. Magányából, szorongásából, félelméből, bajaiból egyetlen kiutat lát csak: Szemeimet mindenkor az Úrra vetem! Egyetlen oltalom, menedék, menvár ma is, ha szemeinket az Úrra emeljük! Mert ő szabadít meg a madarász tőréből, Ő szabadítja ki lábamat a tőrből.
Milyen sokszor érezzük, hogy – jaj – beleestünk a madarász tőrébe, belementünk a hálójába, megfogta lábunkat a hurok. Vergődtünk, kínlódtunk, próbálkoztunk szabadulni, míg minden erőnk elhagyott, és ott feküdtünk reménytelenül kilátástalan helyzetünkben. És akkor halljuk, látjuk, hogy arra jár a drága Megváltó. Egyetlen esélyünk van, hogy kiáltunk, hogy segítségül hívjuk az Urat! És Ő arra elmenendő, látja reménytelen helyzetünket, és kedvesen, bíztatón kérdi: - Akarsz-e szabadulni? Akarod-e, hogy kihúzzam lábadat a tőrből? Akarsz-e újra szabadon szökdelni, vidáman, hálás szívvel járni az úton? Én vagyok a te Gyógyítód, a te Szabadítód!
Oly mélyek sebeid, hogy ember azt már meggyógyítani nem tudja, semmilyen vigasztalás nem használ már neked. Próbáltál mindent, akartad kihúzni a tőrt te magad, másokat is kértél erre, de nem sikerült. Sebed csak elmérgesedett, elgennyesedett, és mélyebb lett, mint azelőtt. De egyszer közeleg feléd a nagy lehetőség, a reménysugár a gyógyulásra: Jézus közeledik feléd! Ne hagyd elmenni az alkalmat, hanem kiálts: - Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Ez az egyetlen lehetőséged, hogy ki legyen húzva lábadból a tőr, hogy megszabadulj, hogy meggyógyulj! Soha vissza nem térő alkalom! Kiálts, hogy az égig hasson! Nem baj, ha mindenki hallja. De megérintheted Őt hittel, csendben, hogy csak a lelked kiált, hallja a te Megváltód, és tekintete találkozik a tiéddel. Csak kiálts, hogy megszabadulj!
Ott ülsz a verem mélyén, és várod, hogy jöjjön az orvvadász, és onnan kivegyen téged. Körülötted sötétség, de ahol beestél, ott maradt egy rés, és ezen keresztül felfelé nézhetsz az Egek urára. Szívedet eltölti a reménység: - Ne örülj, én ellenségem, mert most bűnbánatot tartottam, mert vétkeztem az én Istenem ellen, de tudom, hogy leperli az én peremet és meghozza az én ítéletemet, és az ítélet kegyelem lesz! Hisz azért vár az Úr, hogy megkegyelmezzen, csak ismerd el, hogy vétkeztél ellene! Ha látja az Úr a bűnbánat könnyeit, szívedet tisztára mossa drága vére. Akkor érzed, hogy kiáltásodra felelt a te Istened, kiemel a sötétségből, megszabadít a veremből, még mielőtt jönne az orvvadász, aki azért vet tőrt, hogy öljön, pusztítson és raboljon.
Isten akarja, hogy megszabadulj, tökéletesen meggyógyulj! Kiálts Hozzá még ma!




CSATÁBÓL JÖTTEM…
Szerző:Guti Tünde

Gyötrő harcaimból érkeztem meg Hozzád,
füstölgő romokon ülve várok.
A zaj elcsitul, fellélegzem,
tudtam, hogy egyszer hazatalálok.

Amíg sötét fergeteg tombolt felettem,
szorongtam, és arcomra kiült a bánat.
Pusztulás és halál tarolt mellettem,
és a gonosz gúnyosan koholt vádat.

Próbák nyomtak, miértek fájtak,
kétségek kínozva megtaláltak.
Falhoz szegező kérdések miatt,
megoldatlan problémák alatt
hallgatagon állok.

De egyedül Benned bízva,
arcod nézve, nyomodban járva
megoldást találok.

Gondok súlyától görnyedő vállam
jelenlétedben megkönnyebbül,
amikor terhem átveszed,
és örömmel, szabadon,
őszinte egyszerűséggel
lehetek Atyám, gyermeked!

2010. június 18.

CSODÁLATOS AZ ÉN URAM
Szerző:K
Múltba merengő messzeség
Ez is az én életem volt
Elsurrannak mellettem a percekben burkolt szellőben
Akkor még azt hittem Nélküled jó élni az életem
De egyszer csak jött a tél
A forró nyár ölén
Megfagyott körülöttem minden
Szívemen jégcsapok függtek

De a Teremtőm volt ki szívében eldöntötte
A jó munkát befejezi az életemben
Meghallotta szavam a Mennyből,
Bűneimből megmentett
Ingyen kegyelemből
Haza hívott, hogy útjára tanítson
Hogy mindvégig együtt járjunk azon

Nem kell ma egyedül mennem
Nem kell Nélküled élnem az életem
Mert templomoddá választottál,
Hogy miden szívdobbanással dicsérjelek
Minden levegő vétel zengő szerszámként csendüljön fel
Hogy hirdesse minden mozdulat:
Hogy csodálatos az Én Uram


CSORDULTIG
Szerző:Lukátsi Vilma

Hamisan kong a félig telt edény:
csordultig kell lenni valamivel!

Ő figyel,
és mindent tud rólam.

Nem érdekli az a szólam,
amit én mondok magamról - másnak,

szemei átlátnak
minden mesterkedésen.

De megtölti ü r e s edényem
Szentsége tiszta olajával
csordultig;
engem - Önmagával!

S mire észreveszem: lángol már
a nemrég kialudt oltár!


ÉHEZEM SZAVAD!
Szerző: Guti Tünde


Szent Igédre várok, Uram,
ha nevel is, ha kemény, ha bánt,
mert éhségemet csillapítja,
szereteted utáni szomjamat oltja,
igazságodat megérteti velem,
és átformálja gyarló énemet.

Ints, feddj, oktass, dorgálj meg, Uram,
mindegy nekem, csak halljam hangodat!
Tudom, hogy féltve óvsz, gondod van rám,
és ha fenyítesz, az is javamra válik.

Sóvárgóm beszéded után,
Uram, jöjj el hozzám!
Taníts, vezess, jelentsd ki magad,
hogy jobban megismerjelek,
és bátrabban kövesselek!

Te vagy az egyetlen út, mely az életre visz!

2010. június 10.


Szeretsz- e engem?

Aki ezt kérdezte, töviskoronát viselt, kezei át voltak szegezve, oldala át volt döfve a dárdától és ő maga a kereszten már megmutatta, hogy mennyire szeret. Most tőled kérdezi: Szeretsz te engem?


Esther Secretan -- Hogyan tudunk Istennek pénzt küldeni?

- Mi, férfiak, most négyszemközt vagyunk – suttogja apa Ádám fülébe mosolyogva. - Mama fáradt, Anni még a házi feladatait készíti, és Zsuzska még túl kicsi, hogy velük jöjjön. Papát csak Ádámnak szabad elkísérni a missziós előadásra, ahol vetítés lesz.
Rengeteg ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a misszionárius beszámolóját. Elbeszélte, hogyan küldte őt Isten Afrikába. Orvosnak tanult, szép, nagy kórházban gyógyított, szerette a munkáját. Egyszer kezébe került egy kis könyv, amely az afrikai országok nyomoráról írt. Nem csak a szegénységről, a betegségekről szólt a könyv, hanem arról is, hogy nincs, aki meggyógyítsa őket, mert orvos alig található az országban. Olvasott arról is, hogy az emberek bajaikkal, nyomorúságaikkal varázslóhoz mennek, aki nem tud segíteni rajtuk. Akkor érezte, tudta, hogy Isten őt ott akarja látni. Egy missziós társasághoz csatlakozva szegényes kórházat építettek Tanganyikában, hívő emberek adományaiból gyógyszereket vettek és elkezdték munkájukat. Először gyanakodva fogadták az ott élő négerek, de mikor néhány nagyon beteg ember egészen meggyógyult, felbátorodtak, és hamarosan tele lett a kórház beteg emberekkel. Éjjel-nappal gyógyítottak, műtöttek nagyon rossz körülmények között. De szívük tele volt hálával Isten iránt, mert közben beszélhettek a betegek között a Megváltóról, aki azért halt meg, hogy az emberek örök életet nyerjenek a mennyben. A meggyógyultak közül többen megtértek, és megalakult egy kicsiny gyülekezet. Az Úr megáldotta munkájukat, az örömhír egyre terjed az afrikai népek között. Beszélt a misszionárius arról is, hogy mennyire be kell osztaniuk minden gyógyszert, hogy egy beteg se legyen, akinek ne tudnának segíteni gyógyszerhiány miatt. A nyugati országokban sokkal jobban élnek az emberek. Új ruhákat vesznek, mindig teli az asztaluk, ha ebédhez ül a család. Ha néha csak egy ruha árát elküldenék a missziónak, abból több emberen tudnának segíteni, akik az éhhalál küszöbén vannak betegen.
Ádám nagyon figyelt és látta a diaképeken, hogy azok az emberek igazán nagy nyomorúságban élnek. Eszébe jutott zsebpénze, amit egy ideje gyűjtögetett, mert új kerékpárt szeretett volna venni.
Az előadás végén a tömeg egy gyűjtőláda mellett lassan haladt kifelé a keskeny ajtón át. Ádámnak bőven volt ideje megfigyelni, hogyan dobják be adományaikat az emberek a ládába. Az egyiké könnyen cseng, a másiké nehezen és tompán.
Végre az ajtóhoz érnek, és Ádám a gyűjtőládánál feszülten figyeli édesapja kézmozdulatát. Szája tátva marad, és nagy szemekkel, kérdőn tekint apjára. De nem mond semmit. Csak már amikor kiérnek a szabadba, és az emberáradattól kissé távolabb vannak, akkor böki ki, hogy mi az, ami őt olyan nagyon foglalkoztatja.
- Édesapám, miért dobott be olyan sok pénzt?
- Honnan tudod, hogy mennyit adtam, te kis detektív? – kérdi apja csodálkozva. – Te nem láttál, és nem hallottál semmit.
- Éppen ez az – mondja Ádám nekihevülve. – Az érme csengését meghallottam volna, de a mit bedobott, annak bankjegynek kellett lennie, és … nem volt az tízezres?
- Mennyire a körmömre néztél! – nevet apa. – Talán bánt ez téged?
- N… nem… de egy kissé. Ennyit mi soha nem kapunk!
Édesapja nem akar busszal menni, hanem gyalog. Ez időt ad arra, hogy álláspontját fiának megmagyarázhassa.
- Saját gyermekeimnek van tiszta, meleg ágyuk – kezdi el. – Tele van a ruhásszekrényük. Annyit ehetnek, amennyit csak akarnak. Ha ezen túlmenően vannak értelmes kívánságaik, szüleik azt teljesítik. Ezenfelül még zsebpénzt is kapnak, mely felett önállóan rendelkezhetnek.
- De nem valami sokat… - veti közbe Ádám.
- De sok mindenre elég. – vág szavába apa. – És az adományt, amit én bedobtam, Istennek ajándékoztam.
- Édesapám, hogyan tud Istennek pénzt küldeni? És mire kell az Neki? Hisz az egész világ az Övé! – mondja nekibuzdulva Ádám.
- Érthető, hogy a mennybe nem tudok pénzt küldeni – mondja komolyan édesapja. – De amit az Ő szolgáinak adtam, akik olyan országokban beszélnek az evangéliumról, ahol még sohasem hallottak semmit Istenről, Ő úgy tekinti, mintha Neki adtam volna. Mit gondolsz, a misszionáriusok miből vesznek ennivalót, a legszükségesebb ruhákat? Miből építenek imaházat, kórházat? Miből vesznek orvosságot, felszerelést a gyógyításhoz, ha nem a mi adományainkból? Amit segítünk ezeknek az embereknek, azt Istennek tesszük. Érted?
- Most már értem. – gondolkozik el Ádám. – Édesapám, nem mehetnénk vissza? Én szívesen odaadnám az új biciklim árát. Jó lesz nekem a régi!
Édesapja örömmel fordul vissza fiával. Érzi, hogy Ádám most igazán érti a lényeget.


„Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg!” Máté: 25: 40.


Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu