Korinthusbeliekhez írt I. levél 12.- 58.
12. Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül
feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak
feltámadása?
13. Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
14. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az
Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit
nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
17. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
18. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a
mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy
minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent
alávetett.
28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a
Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten
legyen minden mindenben.
29. Különben mit cselekesznek azok, a
kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem
támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30. Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
31. Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
32. Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a
hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap
úgyis meghalunk!
33. Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
34. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd
kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a
csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre
nézve.
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti
Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra;
mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban,
és mi elváltozunk.
53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test
romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot
öltsön magára.
54. Mikor pedig ez a romlandó test
romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor
beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál
diadalra.
55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul,
buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem
hiábavaló az Úrban.
Kapcsolódó hírek:
A vezetés magányossága.
Jól nézel ki,vagy jót teszel.
Krisztus követése.
Jól értsétek meg Isten királyságát