2015. szeptember 23. szerda

Gyülekezeti konfliktusok kezelése
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5:9)

Dr. Gary Fenton szerint a gyülekezeti konfliktus nagyon hasonlít egy wrestling bajnokságra – közel sem olyan fájdalmas, mint amilyennek látszik! Vezetőként fel kell ismerned a különbséget:
1) Nézeteltérés és konfliktus között. Konfliktus akkor lép fel, mikor egy csoport leragad, és nem tud döntésre jutni. Például két erősakaratú gyülekezetvezetőségi tag heves vitába bonyolódott. Másnap reggel az aggódó fiatal lelkipásztor találkozott velük, hogy elsimítsa nézeteltéréseiket. Megkérdezte tőlük, hogy készen állnak-e döntést hozni, vagy a tegnap esti heves vitájuk meggátolja a továbbhaladást. Kellő megfontolás után mindkettő beismerte, hogy miközben azelőtt esti vitájuk utcai verekedésre emlékeztetett, mégis inkább csak afféle „Mónika show” volt: sok dráma, nagy jelenetek, de azért nem rohantak ki, amikor a helyzet felforrósodott.
2) Megegyezés és elhatározás között. Az elhatározás azt jelenti, hogy válaszokat kínálunk. A lényege, hogy összehozzuk az embereket, hogy a kapcsolatot helyreállítsuk, még ha nem is születik megegyezés. Bizonyos problémákra sosem lesz megoldás, de az emberek kibékülhetnek egymással. A megoldás keresése közben tanulunk meg alkalmazkodni egymáshoz, közös nevezőt, minden érintett fél számára elfogadható középutat találni.
3) Békességes és béketeremtő között. Egy lelkipásztor nem akart belekeveredni a gyülekezeti vitákba, ezért sosem jelent meg a bizottsági üléseken. Távolmaradását azzal indokolta, hogy „békességre vágyik”. Békességesnek lenni nem ugyanaz, mint béketeremtőnek. A békét teremtők nem ülnek ölbe tett kézzel. Ott vannak a dolgok sűrűjében, miközben azon igyekeznek, hogy kibékítsék az érintetteket. Vállalják a kockázatot, készek arra, hogy nyitott szívvel elviseljék a horzsolódást. Ezért neveztetnek Isten fiainak.