Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek. (Zsolt 119,77a)

A király ezt mondta szolgáinak: Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (Mt 22,9-10)

Olvasmányok: 1Jn 1,8-2,2(3-6) és Róm 8,12-17

 

Lelki útravaló a mai napra

Március 5.

"Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel." (Mt 22,9-10)

"Készenlétes megajándékozottak"

Vajon milyen lakodalom az, ahol a meghívottak helyett olyanok foglalnak helyet az asztalnál, akiket az utcáról szedtek össze? Bizonyára bizarr társaság lehet, hiszen olyan emberek közössége, akik talán nem is ismerik egymást. A legtöbb lakodalmi ünnepségen a násznép családtagokból, rokonokból, barátokból áll, akiknek nagy része kapcsolatban áll egymással. Mindenki névre szólóan, idejében megkapja az esküvõi meghívót, hogy legyen idõ a készülõdésre. A legtöbb meghívott nem az utolsó pillanatra hagyja az ajándék beszerzését, a megfelelõ ünnepi ruha kiválasztását. Már jó elõre gondoskodnak mindezekrõl. Igénkben azonban az utcáról szedett-vedett népség nem tudott felkészülni a nagy napra. Az utca porától koszos ruhában jelentek meg, aminek meg is lett késõbb a következménye. Vajon az õket megkeresõ szolgáknak mit mondhattak? Örültek, meglepõdtek, esetleg potya vacsorára fájt a foguk, vagy voltak közöttük olyanok is, akik magukat méltatlannak tartották, és nem fogadták el a meghívást? Valószínû, hogy ez is, az is elõfordult. Mi mit szólnánk ahhoz, ha az utcán kapnánk egy ilyen hívást? Elfogadnánk? Visszautasítanánk?
Isten mint "jó házigazda" szeretné, ha méltó módon ünnepelnénk vele. Õ olyan különleges meghívót adott át nekünk szent Fiában, amelyben nem tüntette fel az idõpontot, így bármikor készen kell állnunk az indulásra. Nem egyszerû ez a folyamatos készenlét, sokat kíván tõlünk. Mindenekelõtt olyan bizodalmas hitet, amely megtart bennünket, és biztosít arról az ígéretrõl, hogy helyünk lesz a meghívottak társaságában. Állandó ráhangolódást a nagy napra, hogy együtt tudjunk tiszta szívbõl örülni a vele való találkozásnak. Ajándékul önmagunkat visszük, az õbenne reménykedõ hitünket, amellyel részesedhetünk mindabban, amivel bennünket vár a királyi menyegzõn. Igazi "meglepetésparti" lesz, úgy hiszem, és abban is biztos vagyok, hogy mi leszünk a megajándékozottak.

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.