Ezt mondta Mózes az Úrnak: Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. (2Móz 33,12a.13)

[A pásztor] a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, elõttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (Jn 10,3-4)

Olvasmányok: Jn 15,26-16,4 és Ef 3,14-21

Lekció:Jn 15,26-16,4 1Pt 4,7-11

Igehirdetési ige:Jer 31,31-34

Május 17.

"[A juhok pásztorának] ajtót nyit az õr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti." (Jn 10,3)

Az ajtó nem egyszerûen nyílászáró szerkezet, vagy amiként a szótár meghatározza, a valahová való bejutás lehetõsége. Az ajtó metaforikus, költõi kép is. Összeköt és szétválaszt, kinyit és bezár, befogad és kienged. Az ajtó kezdet és vég, mindig határ: vége az egyik, kezdete egy másik szobának. Amíg a falak megóvnak, az ajtók szabadságot adnak: beléptetnek a biztonságot adó otthonba, majd kiléptetnek a bezártságból újra a szabadba.
A Bibliában gyakran szerepel az ajtó képe. Az ószövetségi kijelentés sátrának bejáratától az újszövetségi Jelenések könyvének mennyei ajtajáig találkozunk vele. János evangéliuma szerint Jézus nemegyszer saját magát is ajtóhoz hasonlítja. A kinyíló ajtóról olvasva most is õt kell meglátnunk és felismernünk. Jézus szerint Isten nem az elszigeteltség, nem a bezárkózás, nem az elkülönülés Istene. Utat talál övéihez. Nem úgy, mint a tolvaj vagy a rabló, aki "másfelõl hatol be", hanem nyíltan és közvetlenül, az ajtón át, vagyis Jézus segítségével.
Keresztényként a másik emberhez Jézussal vezet az út. Õ megkerülhetetlen. Az egymásra találásból, a kölcsönös megértésbõl, az emberi kapcsolatokból Jézust nem lehet kifelejteni, kihagyni. Aki máshonnan vagy mástól, egyéb megfontolásból közelít, annak a "juhok" nem fognak hallgatni a hangjára. Idegent nem követnek, hanem elfutnak tõle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Beszélhetnek szépen hozzájuk, ígérhetnek barátságot, szeretetet, hûséget, kínálhatnak sikert és elõmenetelt, "nevükön szólítani" mégsem tudják õket.
Az egymásra találás után a "legelõre találás", vagyis a szabadság is Jézuson múlik. A nyitott ajtón át nemcsak befelé, de kifelé is vezet az út. Sokan szenvednek a bezártságtól, a magánytól, a megkötözöttségtõl testi és lelki értelemben egyaránt. Jézus segítségével lehetõség nyílik a levertségbõl való talpra állásra, a közösségi, a családi, a gyülekezeti kapcsolatok újraélesztésére, a szívet szorító, az életet rabságban tartó béklyók és bilincsek lerázására. A biztonságot és az oltalmat keresve, a vastag falak menedékében észrevétlen marad az ajtók nyújtotta szabadság. Pedig a kerítésen túl üdítõ legelõk, friss élmények és új találkozások várják az erre vágyakozókat.
Az ajtó és az ajtónyitás újszövetségi képe Jézust juttatja eszünkbe. Elõtte nincs akadály. "Juhai" hallják a hangját, õ pedig kivezeti õket. Walter Lüthi svájci igehirdetõ éles szemmel vette észre: még a kilincsét sem kell lenyomnod, Isten ajtaja csak be van hajtva.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.