Õ bûnhõdött, hogy nekünk békességünk legyen. (Ézs 53,5)

[Krisztus] bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bûnöknek, az igazságnak éljünk. (1Pt 2,24)

Olvasmányok: Jer 31,(7)8-14 és 1Móz 42,29-38

Június 20.

"Bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bûnöknek, az igazságnak éljünk: az õ sebei által gyógyultatok meg." (1Pt 2,24)

Jézust ismerték. Látták õt felnõni. Érinthették õt, hallhatták tanítását. Szenvedését is látták. Bizony Isten fia volt ez, mondta róla a kivégzését vezetõ római százados.
Emberi testben a valóságos Isten? - kérdezhetnénk megbotránkozva több egyistenhívõ vallás képviselõjével együtt. Láthatóan, tapinthatóan? Igen, a kétkedõ Tamás is fogta a feltámadott Úr kezét, a sebek helyét, tapintotta oldalát. Így hitt legalább a szemének. Leborulva Úrnak, Istennek vallotta õt.
Pál apostol szavaiból is így meríthetünk bizonyosságot hitünknek: Jézus az õ testében végezte el a halálos kórból való meggyógyításunkat. Azért, hogy általa újra miénk legyen az élet, annak teljessége-egészsége az Istennel való közösségben.
Miért fontos ez? Mert az a hit, amely õáltala a miénk, már itt, a látható életünkben is mûködik, hat, sõt új életet hoz. Több mint elv, erõ a szeretetre, békességre, jóságra. Kapcsolatban áll testi létünkkel. Személyesen velünk van. Bennünk hat. Õ, aki itt járt a földön látható testben, azt ígérte: itt van velünk a világ végezetéig.
A másik üzenete az igeszakasznak a passióval kapcsolatos. Jézus kereszthalálát sokféleképpen dolgozták fel a mûvészeti alkotások. A szó: passió is a passzív elszenvedést sugallhatja. Bár Jézus urunk is könyörög, hogy "ha lehet, múljék el tõle e keserû pohár", de mégis õ maga is akarta a mi szabadulásunkat bûneinkbõl, halálunkból, Istentõl való távolságunkból. Aktív résztvevõje, cselekvõje ennek az eseménynek. Szeretete, irántunk való határtalan jósága mutatkozik meg ebben. Felvitte a bûneinket, a rosszat, a szent Istentõl elválasztót a szégyenfára, és testi halálában megsemmisültek, elnyerték ítéletüket. Helyettünk hordozta el, hogy lássuk, Isten mennyire szeret minket, az egész világot. Ezzel ajtót is nyitott az Istennel való közösségre, a gyógyult új életre. Isten nem távoli többé számunkra. Kívánom, lássuk meg õt mindannyian Krisztus kereszthalálában. Fedezzük fel a benne, testében kapott valóságos életet, és boldogan éljünk gyógyultságban, halálos kórtól mentesen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.