Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen. (Ézs 30,18a)

Íme, az ajtó elõtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, õ pedig énvelem. (Jel 3,20)

Olvasmányok: 1Tim 6,11-16 és 1Móz 45,1-24

Június 25.

"Íme, az ajtó elõtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, õ pedig énvelem." (Jel 3,20)

Kinyitni! Milyen sok hangsúllyal lehet ezt a szót kimondani. Másként mondja egy rendõr, amikor a bûnözõ lakásába akar behatolni. Másképp mondja a legény, akik a szerelmét akarja meglátogatni. Másképp mondja a kíváncsi ember, aki valahova be akar kukkantani, és másképp mondja a menekülõ, aki egy ház védelmébe akar végre jutni. És másképp a meghívott vendég, aki éppen nem tud bemenni oda, ahová a meghívták.
Kinyitni! Másképp mondja ezt Jézus, amikor a szíved ajtaja elõtt áll.
Olykor ugyanúgy, mint a rendõr, aki a szívedben lévõ bûnt akarja leleplezni. Mert nem jó rejtegetni a szívben lévõ bûnt.
Olykor úgy, mint aki kíváncsi az életedre. Nem lehet elõtte titok az, ami veled történik. De nem egyszerûen kíváncsisága, hanem szeretetteljes és kísérni akaró együttérzése miatt.
Olykor úgy, mint a meghívott vendég, aki azzal szembesült, hogy bár be kellene mennie, de az ajtó zárva van.
Olykor pedig úgy, mint a szerelmes, aki nagyon vágyik arra, hogy választottjához egészen közel legyen.
A kopogások egyfolytában hangzanak. Ha csendben leszel, akkor ezen a napon is sokszor meghallhatod Jézus kopogását, zörgetését, azt, hogy vágyódik feléd, hozzád, a veled való közösségre. Mert nem akarja, hogy nélküle élj!
Sajnos sokszor jól megvagyunk nélküle: bûneinket rejtegetjük, titkainkat takargatjuk elõle, szégyelljük magunkat, vagy éppen méltatlannak érezzük magunkat hozzá. De õ kitartóan vár a nyitásra. Jézusnak ez a mondata azt is jelenti, hogy õ még akkor is közel van hozzám, ha én nem nyitom ki az ajtót elõtte.
Láthatunk romantikus filmekben szerelmeseket, akik ha esik, ha fúj, ha köd vagy zimankó van, ott várakoznak kedvesükre a ház elõtt. Vágyakozva nézzük õket - hûségüket és kitartásukat.
Ha valaki beenged... Nem romantikus film ez, hanem valóság, amikor rácsodálkozhatunk a hozzánk mindig hûséges Krisztus szerelmére! Ezért énekelhetjük a szép esti ének soraival: "Otthonos, meghitt, szent közösségben, / Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!"

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.

E-mailben minden nap elküldjük ezeket az igéket és a lelki útravalót.