Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid elõtt, és beszélj azokról. (5Móz 6,6-7)

Legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. (Jak 1,22)

Olvasmányok: Mt 7,1-5(6) és Jób 42,10-17

November 4.

"Legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jak 1,22)

Kirakatvilágban élünk. Bármi is van a háttérben, a kirakat csillog-villog. Ma már alig vannak kora hajnalban jó illatot árasztó, ízletes kenyeret sütõ pékségek, de a városi utcák majd´ mindegyikén mûködik látványpékség. Nincsenek mívesen megmunkált színházi és filmdíszletek, de van vetített háttér, amelyen a látszat minden varázslását végre lehet hajtani, és olyan, mintha... Pedig nem az. Ma már alig van igény gyertyafény mellett beszélgetni, de valamirevaló házibuli vagy ünnepség nem történhet meg tûzijáték nélkül. Ma már nem az a fontos, hogy tartós és megbízható legyen egy mûszaki cikk, egy berendezés, egy autó, hanem az, hogy jól nézzen ki. Elvarázsoljuk magunkat a látvánnyal, s közben nem vesszük észre, hogy már nem a valós világban élünk, hanem egy virtuálisban. Ez a látszatvilág emberségünket deformálja.
Azt gondolhatnánk, hogy a harmadik évezred kezdetének jelensége ez. Valójában az ember történelmét végigkísérõ folyamatról van szó. Kísértésrõl, amely el akarja hitetni velünk, hogy a látvány, a felszín a fontos. Ehhez minden kornak megvoltak a technikái. S miközben az ember azt hitte, becsaphat másokat, kiderül, hogy önmagát csapta be. Egyre kifinomultabb módszerekkel csapja be önmagát, sõt el is hiszi, hogy a látvány, a külsõség, a felszín a valóság.
Kétezer éve emlékeztet és figyelmeztet Jakab apostol. Ne higgyétek, hogy elég, ha hallgatjátok; váltsátok valóra, éljetek a hallottak szerint! Szép látszat az ige fölé hajló bibliaolvasó, szép látszat a vasárnap a templom padjában figyelõ ember, de mindez csak látszat, ha az ige következmények, mozdulatok, folytatás nélkül marad.
Nagy áldás, hogy van Bibliánk, s benne az Isten igéje. Nagy áldás, hogy hangzik minden korban, minden helyen az élõ beszédben felcsendülõ ige. Boldogok, akik hallgatják - de a mondat így folytatódik: és boldogok, akik megtartják Isten beszédét. Érdemes lenne Bibliánk, énekeskönyvünk elsõ lapjára odaírni Jakab figyelmeztetõ szavát. Nem parancsként, hanem boldogságunk forrásaként.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.