Tiszteld az Urat vagyonodból. (Péld 3,9a)

A gazdag ember így beszélt a példázatban: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond! (Lk 12,19-20)

Olvasmányok: 1Kor 3,9-15 és Mt 25,14-30

November 25.

"...és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tõled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?" (Lk 12,19-20)

Ezekben a napokban lezárunk egy egyházi esztendõt, és belépünk egy újba. Egy évforduló mindig lehetõség is egyben, hogy lelassítsam lépteimet, és elidõzzek az elmúlt év eseményei, valamint a "hogyan lesz jövõre?" kérdése fölött. Ha a múlt év hibái, hiányosságai, indulatai kerülnek felszínre, annak az a következménye, hogy mint egy tüske megszúrnak és fájnak. Ha valami szépre és értékesre tudok gondolni, azon veszem észre magam, hogy annál az eseménynél szívesen és hosszan elidõzöm. Ami értéket jelent és értéket közvetít, az egyfajta gazdagság is. De milyen gazdagság ez, és kinek a számára az? Csakis annak, akinek van rá rezdülése, van hozzá antennája. Mekkora értéke van egy konfirmandus pünkösdi örömének, a Mátrában megtett kerékpártúrának, a jeles hittan érettséginek, az ifjúság közös éneklésének, a Balatonban eltöltött kétórás játéknak! Eszembe jut egy történet, amelyben egy apa beülteti fiát luxusautójába, és egy szegényes helyre viszi, a falu szélén megáll, majd mondja: "Jól vegyél szemügyre mindent. Látod, fiam, emberek milyen szegény körülmények között élnek?" Kis idõ múlva a kisfiú válaszol: "Azt látom, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy, otthon van egy medencénk, õk pedig egy tó mellett laknak, a mi telkünk a kerítésig tart, az övék addig, amíg a szem ellát. Végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket."
A gazdag embert a legtöbb ember irigyli, mert a gazdagságnak csak bizonyos jeleit látja. Nem derül ki, hogy a történetben szereplõ ember gazdagsága minek köszönhetõ. Éjt nappallá téve dolgozott, hajtotta magát, vagy például egy hatalmas örökség maradt rá. A valóságban is létezik olyan gazdag ember, aki szinte nem tudja hol tárolni javait, és ennek következtében úgy érzi, minden és mindenki fölött áll. Már elég "önmagával" párbeszédben lenni, nincs szava sem Isten, sem a másik ember felé. Az ilyen ember esztelen, mert jó szerencséje közepette elfelejtette, hogy mi is fontos valójában. Esztelen azért is, mert átadta magát az anyagi jólétnek. Mindenfajta jólét közömbössé tehet. Nem kell küzdeni, ébernek lenni, az ember bebiztosítottnak véli magát, elkényelmesedik. Azt képzeli, hogy irányíthatja életét. A sok pénz ilyen illúziókhoz vezethet. A gazdag ember valójában szegény az Isten szemében. Eszébe sem jut, hogy másokkal megossza vagyonát, és nem gondol arra, hogy az élete Isten kezében van, és minden igazi gazdagság is tõle való. Arra sem, hogy földi javait halálával nem viheti magával. Az Istentõl kapott mennyei gazdagság pedig éppen a halál után teljesedik ki. Adj, Uram, szemet mindezt meglátni, fület meghallani, és szívet megérezni!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.