Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett, és megmenti õket. (Zsolt 34,8)

Az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és [kivezette] õket. (ApCsel 5,19)

Olvasmányok: 1Thessz 4,13-18 és Ézs 45,9-17

December 12.

"De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és [kivezette] õket..." (ApCsel 5,19)

Nem kell szándékosan nehéz helyzetekbe, kilátástalan problémákba kormányozni magunkat. Van enélkül is elég feszültség, tanácstalanságra, elkeseredésre okot adó pillanat az életünkben. Számtalanszor adódik döntéskényszer, mégpedig a kellemetlenebb fajtából, tudniillik a rossz és a még rosszabb közötti választás kényszere.
Lehet ezekben az esetekben okolni - ha józanok vagyunk - saját magunkat, vagy a könnyebb utat választva másokat, a körülményeket, a munkánkkal járó stresszt; lehet ezt a nehezen érthetõ, bonyolult világot is szidni, de ez már nem segít. Csak még terhesebb lesz a helyzet, még jobban fokozódik a bennünk gyülemlõ feszültség.
Izgalmasabb és hasznosabb keresni a megoldást. Hogyan jutok ki a szorongatott helyzetembõl? Hogyan lehet meghozni nehéz, magamat, másokat hátrányosan érintõ döntéseket?
Azzal a bizalommal, amit az apostolok története épít fel bennünk. Õk ugyanis tették a dolgukat, beszéltek Jézusról, és megmutatták az Úr hatalmát. Ezért börtönbe zárták õket. Akkor talán arra gondoltak: nincsen tovább. Nem tudták, mi lesz másnap, talán az életükkel is leszámoltak.
De Istennek vannak kivezetõ útjai minden helyzetbõl. Van mindenkinek tapasztalata arra nézve, hogy reménytelennek tûnõ helyzetekbõl is "jól ki lehet jönni". Van arra nézve tapasztalat, hogy szinte maguktól megoldódnak kínos kérdések. Egy nem hívõ, de bölcs ember mondta: "A problémák 80%-a magától megoldódik, ha nem piszkálunk bele." Hiszem, hogy életünk minden helyzete jól megoldódik, ha hitben rábízzuk magunkat Jézus Krisztusra, aki megígérte, hogy velünk van minden napon.
Soraim nem a semmittevésre, a problémák Pató Pál-féle elodázására kívánnak biztatni. Nem is a gyors, sokszor felelõtlen, a következményeket nem felmérõ döntésekre biztatnék. De arra a bizonyosságra, hitbeli szilárd meggyõzõdésre igen, amely számol Jézus bennünket kísérõ figyelmével, segítségével.
Nem lehet megúszni az igére figyelést, a sok imádságot, az Úr mûködésének felismerését az életemben, illetve a nyitott ajtó effektust. Mert õ mindig nyit egy ajtót a számomra!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.