Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élõlényt kegyelmesen. (Zsolt 145,15-16)

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem gyûjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja õket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? (Mt 6,26)

Olvasmányok: Lk 5,33-39 és Tit 1,10-16

Valaki nem hordozza az õ keresztjét és énutánam nem jõ, nem lehet az én tanítványom.
Lukács 14, 27.

Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel remélnénk üdvözülni, vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni, mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk. Mert Isten úgy végezte, hogy necsak higyjünk a megfeszített Krisztusban, hanem vele együtt kell szenvednünk és megfeszíttetnünk is, ahogy ezt az evangéliom számos helyén világosan kijelenti.
Ezért hát - máskép nem is lehet - mindenkinek részt kell vállalnia a szent keresztbõl. Pál apostol is azt mondja: "... a magam részérõl betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedésének az én testemben." (Kolosséi levél 1, 24.) Mintha azt mondaná az Úr: mivel az õ keresztyénsége még nem teljes azon kell lennünk, hogy se híja, se hiánya ne legyen a Krisztus szenvedésének, hanem minden beteljék. Vigyázz hát, hogy a kereszt ki ne maradjon az életedbõl.
De igazi kereszt legyen, amely csakugyan nyom és fáj. Például: becsületed, javaid, tested és életed jókora veszedelme. Hogy roskasszon és emberül megérezd. Mert ha nem fáj igazában, akkor nem is szenvedés.
Minél jobban számítunk rá, annál könnyebb és tûrhetõbb. Mert így vigasztalhatjuk magunkat: Sebaj! Keresztyén akarok lenni, tehát az én királyom udvarának a színeit kell viselnem. Krisztus nem hajlandó más köntösbe öltöztetni az õ udvarát. Viselem hát türelemmel!

Tûrd kereszted mindhalálig,
Legyen példád Jézusod;
Jobb, ha szemed könnyben ázik,
Mintha rád nap mosolyog.
Bár nehéz az élet terhe,
Ez tanít, hogy nézz a mennyre,
Véle nyertes lesz szíved.
S boldogít majd szent hited.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.