Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. (Józs 1,9b)

Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

Olvasmányok: Róm 6,12-18 és Mk 12,18-27

Az pedig monda: úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az õ uruknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus monda néki: oh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.
Máté 15, 27-28. 

Ez aztán nagyszerû! Ez az asszony szaván fogja .Jézust. Az Úr kutyához hasonlítja és õ nem tiltakozik. Nem is kér többet, mint hogy az lehessen, aminek az Úr ítélte. S lám Krisztus meg van fogva. A kutyának igenis dobnak morzsát az asztal alá: ez az övé. Ezért meg is enyhül Krisztus szíve és engedi, hogy az asszony most immár ne kutya legyen, hanem Izrael gyermeke. Mindez pedig a mi vigasztalásunkra és okulásunkra való. Tudnunk kell, hogy Isten sokszor mélyen elrejti kegyelmét elõlünk. Ezért hát ne a saját érzéseink és elgondolásaink szerint vélekedjünk róla, hanem csakis az õ igéje szerint. Mert hiszen lám, mikor Krisztus egészen könyörtelennek mutatkozik, akkor se mondta ki még az utolsó szót. Mintha "nem"-et mondana, pedig mégsem az, hanem függõben hagyja.
Így viselkedj hát a próbatételben. Mikor csupa "nem" hangzik feléd, dugd be a füledet és a "nem" alatt s fölött Isten igéjére támaszkodó szilárd hittel ragadd meg a mélységes, titokzatos "igen"-t, kitartóan mint ez az asszony. Adj igazat az Úrnak s bízz mindent reá. Akkor nyertél és szaván fogtad õt.

Az Istennek jótetszésén 
Megnyugszom csendes szívvel; 
Miért is keseregnék én,
Jót tud ja, hogy mit mivel. 
Ha rám árad a bú s bánat 
Csak hitemet próbálja;
De nem hagy elsõt felemel, 
Ha hív leszek hozzája.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.