Ne légy tõlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! (Zsolt 22,12)

Jézus Krisztus mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (Jn 14,1)

Olvasmányok: Jer 15,15-21 és Mk 14,26-31

Most pedig elmegyek ahoz, aki küldött engem.
János 16, 5.

Mikor Krisztus azt mondja, hogy az Atyához megy, akkor ezzel összefoglalja megváltásunk egész mûvét, mindazt amiért jött; amit értünk tett s tesz végiglen, - szenvedését, halálát, feltámadását s az egyházban való egész országát. Mert ez az Atyához való menetel azt jelenti, hogy magát vére hullásával és halálával áldozatul adja, hogy megfizessen a bûnért s azután diadalmas feltámadásával hatalma alá verve bûnt, halált, pokolt, üljön az Atya jobbjára, honnét élõ Úrként láthatatlanul uralkodik égen-földön, gyûjti, terjeszti, evangéliomának hirdetésével a keresztyénséget, a benne híveket közbenjáró örök Fõpapként képviseli az Atyánál s könyörög értük, mivelhogy még mindig van gyarlóságuk és bûnük, aztán adja a Szentlélek erejét, bûn, ördög és halál legyõzésére.
A keresztyén embernek Isten elõtt való megigazulása tehát lám azt jelenti, hogy Krisztus az Atyához megy, azaz értünk szenved, feltámad s ezzel kiengeszteli Istent, hogy õérette kegyelmet és bûnbocsánatot nyerjünk s hogy ez éppen nem a mi mûvünk, vagy érdemünk, hanem egyedül Krisztus érettünk az Atyához való menetelének mûve és érdeme. Mi tehát más Valakinek az igazságát kapjuk ajándékba tulajdonul, hogy a saját igazságunkká válva, Isten kedvét találja bennünk, édes gyermekei, örökösei legyünk.

Mérlegeden, oh mi Urunk,
Mind könnyûnek találtatunk;
Legyen értékünk mérlege
Az Úr Jézus szent érdeme.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.