Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. (1Móz 41,52b)

Jézus így szólt tanítványaihoz: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok! (Mk 14,34)

Olvasmányok: Jn 13,1-15(34-35) és 1Kor 11,23-26

Lekció:1Kor 11,(17-22)23-29(30-34a) 2Móz 12,1-11

Igehirdetési ige:Jn 13,1-15

Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Próbálja meg azért az ember magát és úgy egyék abból a kenyérbõl és úgy igyék abból a pohárból.
Korinthusi elsõ levél 11, 26, 28.

Aki az oltári szentséghez akar járulni, üres szívet és éhes lelket ajánljon fel a mindenható Istennek. Itt ugyanis az a legméltóbb, aki a legméltatlanabb: Ami úgy értendõ, hogy mikor az ember magát teljességgel kárhozottnak, nyomorultnak és kegyelemre szorulónak érzi, ebben és ezzel válik Isten kegyelmére legfogékonyabbá és legalkalmasabbá.
Aztán iparkodjék az ember a lehetõ legteljesebb hittel járulni a szentséghez s legyen egészen bizonyos afelõl, hogy benne kegyelmet nyer. Mert ki-ki annyit kap, amennyit hitével megragad. A legfõbb elõkészület tehát a hit.
Sóvárgó szíved támaszkodjék az igére s hagyatkozzál annak megigazító igéretére: Ezen állva csak lépj Isten elé, mondván: Uram, való igaz, én nem vagyok méltó, hogy nálam szállj, de én szükségemben kegyelmedet sóvárgom, ha talán mégis megigazulhatnék. Nem is jövök más jogon, hanem mert édes igéket hallottam az imént, mikor asztalodhoz hívtál. Én jó Uram!, a te igéd igaz - nem kétlem - s én erre eszem, iszom veled; legyen nékem akaratod és igéd szerint. Ámen.
Ím, így kell az úrvacsorához méltókép járulni!

Áldott Jézus!
Kínos halálodnak
Szent emlékezetét,
Imádandó
Csuda jóságodnak
Üdvözítõ mûvét:
Add mély áhitattal hirdessem
S mint méltó vendég úgy vehessem
Vacsorádat.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.