Hamvazószerdával a katolikusok számára megkezdődik ez a kegyelmi idő, amely megtérésre és szent életre, megújulásra és megtisztulásra hív.  Cañizares bíboros az egész egyház megtisztulásáról szól írásában és hangsúlyozza, hogy Boldog II. János Pál és XVI. Benedek pápa üzenetében is központi szerepet tölt be a megtisztulásra való felhívás. Tudnunk kell kérni a bűnbocsánatot és a megtisztulást, és ezzel együtt tudatában kell lennünk annak, hogy az Úr képes megváltoztatni minket, megújítani bensőnket, nem hagy magunkra bűneink magányában, hanem velünk marad. Egyházában megmutatkozik előttünk, mindig velünk van, az idők végezetéig. Képes megmenteni és megszentelni napjaink egyházát is, amelyet sok szenvedés ér.

Az egyházban sok probléma és ellentmodás él, de nem szabad elveszíteni a reményt, hanem szembe kell nézni a nehézségekkel. Az egyházat kívülről érő támadásoknak nem szabad félelmet kelteniük, hanem továbbra is az evangélium útján kell járnunk, a szeretet, a szentség és a megtisztulás útján. Fontos, hogy a belső nehézségek, hitünk gyengesége, megingásaink ne vezessenek ahhoz, hogy elveszünk a problémákban. A bíboros hangsúlyozza, hogy gyakran bizony nem vagyunk képesek átadni testvéreinknek azt a végtelen kincset, amelyet magunkban hordozunk: a hit, a szeretet, az isteni irgalmasság, az evangélium, a megváltás kincsét.

„Az Úr velünk van az idők végezetéig: ezt az ígéretet tette, és ez jelen időnk valóságában is beteljesedik… Nem száll ki a hajójából, amely az egyház; nem hagyja magára, hanem továbbra is ott jár a háborgó tengeren, akármilyen ellenséges és erős szelek uralják, akármilyen kétségek, hibák és félelmek járják is át övéit.” Cañizares emlékeztet arra, hogy az egyház történetét kezdettől fogva üldöztetés és ellenségeskedés jellemzi, tele van külső és belső gondokkal, az egyházhoz közeli emberek is gyakorta árulók, hitehagyók lettek, elbuktak, vagy egyszerűen gyengék, törékenyek voltak. Az egyház mégis mindig fel tudott állni. Hozzáteszi: „meg kell azonban tisztulnia, meg kell újulnia, meg kell erősödnie – mindez főleg Isten műve – egy szent élet által, amelyet maga Isten alakít át, amely a hiten és a szentségeken keresztül létezik. Isten Igéje, maga Isten, nem múlik el, soha nem fog elmúlni.” Ellentmondásnak tűnik, de „tulajdonképpen vigasztaló a tudat, hogy egyházban ott van a konkoly is. Így minden hibánkkal együtt remélhetjük, hogy még mindig Krisztust követjük, aki éppen  a bűnösöket hívta meg. Az egyház olyan, mint egy emberi család, ugyanakkor Isten nagy családja is…” – idézi XVI. Benedek pápa Kölnben elhangzott beszédéből.

„A történelemnek ebben az útkeresztőzésédében ma is – mint mindig – a világ nagy kérdése a hit: Istennel vagy Isten nélkül éljük-e az életet, az ő fénye vezessen-e minket. Erre a nagy kérdésre az új evangelizációval kell válaszolnunk. Erre hív a nagyböjti út, amelyet hamvazószerdával kezdünk el, ebben a sok eseménnyel terhelt évben, amely azonban a hit éve is, megnyitja a kapukat a hit felé. Sürgető szükség van rá, hogy minden erőnkkel folytassuk az új evangelizációt, hogy a világ hinni tudjon, hitben és a mindent megújító szeretetben éljen, abban a reménységben járjon, amely új fénnyel árasztja el az éjszakát, amelyen átkelünk”