Keresztény Club

Napi Ige és Gondolat

9 éve | Sályi Tiborné Erzsike | 0 hozzászólás

2015. május 11., hétfő

2015-05-11

Szabadságra elhívva 1.

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal 5,13.16)

Szomorú tapasztalatom, hogy emberek vallási szóhasználatában vissza-visszatérő ez a szó, hogy „kell". Sokan észre sem veszik, hogy bizonyos „kell-formulákban" határozzák meg Istenhez való viszonyukat és élik meg keresztyén életüket.
Fiatal pár, távoli és rövid keresztyén múlttal templomi esküvőre jelentkezik. Miért? – hangzik a kérdés feléjük. Sok mindent mondanak, s amikor kifogynak a szertartás szépségét méltató szavakból, kimondják a végső érvet: „Mert esküdni templomban kell!" A folytatás egyszerű, a „kell-formulák" mindig kéznél vannak: a gyermeket is meg kell keresztelni, majd hittanra kell járatni, meg kell neki konfirmálni. De ha már megkonfirmált, ifjúsági órára, templomba nem kell neki járnia, mert amit a vallás felé kellett tennie, azt megtette. Azután már arra kell koncentrálnia, készülnie, hogy valamiből meg is kell majd élnie. De ha felnő, párt választ, természetes, hogy templomban kell esküdnie, s ha az utolsó „nagy kell" bekövetkezik – mert meg kell halnia –, természetesen egyházi temetésben kell részesülnie. Ahogyan valaki nemrégen mondta: „Azért jöttem a tiszteletes úrhoz, mert pap is kell a temetésre."
Sajnos sok megkeresztelt embernek ebben merül ki a vallásossága: van egy pár dolog, amit meg kell tennem Istennel, egyházzal és hittel kapcsolatban. És azután rendszerint így folytatódik a mondat: de vannak olyan pillanatok az életemben, amikor eldönthetem mi az, amit megtartok ebből, s mi az, ami ennél jobban kell, ennél fontosabb nekem.
Pál apostol ebben az igében szeretettel figyelmeztet mindenkit, aki ebben a „kell-vallásosságban" él és gondolkodik: „Ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva." A keresztyén, azaz a Krisztusban hívő, Krisztust követő élet legfontosabb szava nem a kell, hanem a szabad. A törvényeskedés sok-sok „kell"-jében és „muszáj"-ában gondolkodás nagyon egyszerű, a képlet tetszetősen alkalmazható, de az igazi hit szabálya egyetlen szó: szabad. A Jézus Krisztusban való hitem által szabad vagyok mindenre! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)

Bejegyezte: Kató István dátum: 1:30