2015. oktober 29. csütörtök

Szeresd a lelkipásztorodat!
„Ő adott némelyeket… pásztorokul.” (Efezus 4:11)

A lelkipásztoroknak nehéz dolguk van. Több rúgást kapnak, mint simogatást. Ha a pásztor fiatal, akkor nincs elég tapasztalata; ha már őszül a haja, akkor túl öreg. Ha öt gyereke van, akkor túl nagy a családja; ha nincs gyermeke, akkor rossz példa a gyülekezetének. Ha a felesége énekel az énekkarban, akkor előtérbe helyezi magát; ha nem énekel, akkor nem elég odaszánt. Ha jegyzetből prédikál, akkor száraz; ha rögtönöz, akkor felszínes. Ha sok időt tölt bibliatanulmányozással, akkor elhanyagolja a híveket; ha látogatja az embereket, akkor rossz az időbeosztása. Ha figyelmet fordít a szegényekre, akkor a népszerűséget keresi; ha a gazdagokkal foglalkozik, akkor be akarja hízelegni magát. Ha fejlesztéseket javasol, akkor diktátor; ha nem tesz javaslatokat, akkor nincs jövőképe. Ha túl sok illusztrációt használ, akkor elhanyagolja a Bibliát; ha nem mond az életből vett példákat szemléltetésül, akkor homályosan fogalmaz. Ha fellép a bűnösök ellen, akkor törvényeskedő; ha nem, akkor megalkuvó. Ha egy óra hosszat prédikál, akkor felfuvalkodott, ha rövid a prédikációja, akkor nincs mondanivalója. Ha az igazságot mondja, akkor támadó; ha nem, akkor semmitmondó és üres. Ha nem tud mindenkinek kedvében járni, akkor sértegeti a gyülekezetet; ha igyekszik mindenkinek kedvében járni, akkor nincs meggyőződése. Ha a tizedadásról prédikál, akkor pénzéhes; ha nem, akkor elmulasztja hívei nevelését. Ha nagy a fizetése, akkor haszonleső; ha nem, azzal azt bizonyítja, hogy nem is érdemel többet. Ha rendszeresen prédikál, akkor az emberek beleunnak abba, hogy mindig csak őt hallgatják; ha vendég szolgálattevőket hív, akkor kivonja magát a feladata alól. Ajjaj! És még azt gondoltad, hogy a lelkipásztorok élete könnyű! Cserélnél vele? A lényeg: szeresd a lelkipásztorodat!