Az Úr kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kõtáblára. (5Móz 4,13)

Jézus Krisztus mondja: "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." (Jn 15,12)

Olvasmányok: 1Jn 2,18-26(27-29) és Jel 20,1-10

November 13.
Jézus mondta: "De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tõle, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönõrnek, a börtönõr pedig tömlöcbe vessen téged. Mondom neked: nem jössz ki onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." (Lk 12,57-59)

Tornyosuló felhõk és egyre sûrûbb villámlás láttán, s hallva a "mennydörgések" moraját, aggódva szoktuk kijelenteni: "ítéletidõ lesz!" S valóban, a nyári forróságok után gyakran megérkezik a vihar: töri a fák ágait, csattog a villám, hull a zápor, s olykor heves jégesõ teszi tönkre a vetést és a gyümölcsöst. A meg nem szelídíthetõ természet döbbenetes pusztítása egyáltalán nem "igazságos", az egyik falu határát elveri, a másikét elkerüli.
Urunk nem válogat közöttünk, ítélete mindenkire vonatkozik, saját népére és "idegenekre" egyaránt. Azt akarja: "Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bõvizû patak!" (Ám 5,24) Ítélete alól egyikünk sem vonhatja ki magát, "hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélõszéke elé." És: "...mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róm 14,10.12)
Jézusunk szavai fel akarnak készíteni bennünket azokra a napokra. A fenti mondatok Máté evangéliumában, a Hegyi beszédben szerepelnek, Lukács nem véletlenül sorolja ezeket az ítéletrõl szóló szakaszhoz. Hiszen az örök Bíró elé szeretteinkkel és felebarátainkkal együtt haladunk. S a csoportban ott vannak ellenfeleink, haragosaink is, olyanok, akik szívükben már megkövesedett tüskéket hordoznak. S azok a tüskék tõlünk származnak! Jézus arra figyelmeztet, hogy az ilyen vitákat, haragot még az úton intézzük el. Rendezetlen ügyeket ne cipeljünk az ítélet Ura elé! Hiszen az utolsó ítélet mindenképpen az utolsó, utána nincs lehetõség sem "fellebbezésre", sem "perújrafelvételre".
Még idõben kell a másik embertõl bocsánatot kérnünk és egymásnak megbocsátanunk. Amíg Jézus együtt van velünk, aki egyformán megítéli a "felperest" és az "alperest", a vádolót és a megvádoltat. Õ nem részrehajló. Jézus, aki ellenségeiért imádkozott, s mindnyájunk vétkét hordozta, még arra is megtanít, hogy merjük ellenfelünkkel szemben a rövidebbet húzni, sértést-bántást lenyelni, a viták során alázatosan engedni, elhallgatni. Ezektõl nem leszünk kisebbek! Ha készek vagyunk megbékélni vele és egymással, az ítélet felé vezetõ út átalakul: az örök élet felé vezetõ úttá lesz!

Uram!
Ne engedd, hogy az ítéletig magammal cipeljem mindazt, amivel mások megbántottak. Segíts megbékélnem ellenfeleimmel, nehogy vádoljanak az örök Bíró elõtt! Ámen.